Január óta nyugdijas vagyok. Soha nem voltam beteges, de mióta itthon vagyok, folyamatosan van valami bajom. Összefüggésben van ez az az itthon maradásommal?

Természetesen van összefüggés! :)

Sokkal kevésbé vagy elfoglalt, így megengedheted magadnak, hogy beteg légy, valamint az is benne van a pakliban, hogy mióta nem dolgozol, kevésbé érzed magad értékesnek, és fontosnak, tehát ezzel tudat alatt próbálod felhívni a figyelmed magadra és sokkal fogékonyabbá válsz a betegségekre.

Persze! Mondjuk, a műtét már több, mint sok.

Biztos veszteségként fogod fel a nyugdíjaztatást, erre reagál a tested. Pedig ez még csak az eleje.

Nézd, harminc éves vagyok, és egy pár homályos emléket kivéve, nagymamám egész életemben nyugdíjas volt, és még mindig aktív, amennyire a szíve engedi (az is azóta beteg, mióta az eszemet tudom).

Te nem a munkád vagy, te te vagy. Keresd meg magad újra, tervezz, és dolgozz! Lakást mindig lehet felújítani, tanulni, hobbit keresni szintén nem tilos. Csak kötöttséget vesztettél.

Fordítva is igaz: akinek nincs kedve semmihez az beteg. Vagy beteg lesz.

Akármilyen nehéz az elején, csinálni kell valamit. Paradox, de ebben a helyzetben a probléma és a megoldása ugyanaz. :)

Az emberi agy kb. 25 éves korig képes elviselni a hirtelen változásokat. Utána ez már gondot okoz és igen ez testi betegségekkel is járhat. Nem véletlen, hogy sok nyugati országban a nyugdíj előtt 5-6 évvel 6 órás, majd később 4 órás munkanapra állnak rá az emberek, egyszerűen azért, hogy megszokják a dolgokat.

Nyugdíjazás esetén azt szokták javasolni, hogy az ember keressen magának egy olyan elfoglaltságot ami alapjáraton hasonlít a volt munkájára pl. ha monoton munkát végezett érdemes kézimunkáznia.