Első nyugdijas napjaimat töltöm itthon. Nyugtalan vagyok. Neszekre figyelek, nem találom fel magam. Tanácsok?

Nincs hobbitok?

Esetleg menjetek ki gurulós szatyorral a piacra, a nyuggerek mindig ezt csinálják. :) Persze kizárólag reggel és kora délután, amikor amúgy is tömve vannak a járművek diákokkal. :)

Én ugyan még messze vagyok ettől, de az tuti, hogy az első dolgom egy nagyon alapos nagytakarítás lenne. Ezzel egy hétig is el lehet molyolni.

De tényleg az aktivitás fontos, mert céltalanul létezni a világban, annak semmi értelme.

Nagymamám szerintem jól csinálta, nem esett ki a szakmájából (néprajzos), nyugdíjasként minden nyáron táboroztatott, előadásokat tartott és versenyeken zsűrizett. Ezekre persze készülni kellett, meg visszajárni a múzeumba, a kollégái közé, és így sokáig, 10-15 évig még teljesen aktív életet élt.

Szerintem minden szakmában meg lehet találni az ilyen lehetőségeket, a táboroztatás például szuper annak, aki meg van áldva egy minimális pedagógiai vénával, mert az embert felpörgeti, ha fiatalok között lehet. És elég valószínűnek tartom, hogy mivel az ilyen dolgokra általában minimális pénz van, a művelődési házban, vagy ahol szervezik ezeket a programokat, tárt karokkal várnak bárkit, aki segít, és nem kér érte nagyon sok pénzt.

Igen, az újdonság ismeretlensége. Meg a jövő bizonytalansága.

Ehhez alaposan el kell mélyedni. Összeírni, mit szeretnél csinálni. Ebből minek mennyi a realitása. Vállalnál-e önkéntes tevékenységet. Neten, ismerősöknél, mindenütt tájékozódni a lehetőségekről. Szabadidős klubok. Új dolgok megtanulása.

Aztán jön a rendszerezés, beosztás az időtartam, közlekedés igény függvényében. De a legnehezebb és legfontosabb: új "munkarend" beosztása és betartása. A réginél ezt a munkahely csinálta, a "rendszeresség kényszerét" a munkába járás adta. Most ez az egyénre hárul. Ez a legnehezebb benne. De ha belerázódik valaki, ugyanúgy ritmust ad az életnek, mint régen, csak lehet sokkal változatosabb és szabadabb is.