Miért vált ez divattá a mi társadalmunkban?

Abban az esetben mikor valaki azért beszél a problémájáról mert segítséget akar kérni, vagy tényleg nagy a baj és kell valaki hogy megvigasztalja, akkor megértem. Ilyenkor szerintem is a legjobb beszélni valakivel. De az esetek 90%-ban nem így van. Az emberek azt próbálják elérni hogy megsajnálják őket, ami nálam hányinger keltő. Folyton azt hallom hogy a szerelmi meg a pénzügyi gondjaikról beszélnek mint pl.: „Akkora stressz volt nekem hogy szakított velem a párom”. Szerintem akik ilyen miatt stresszelnek azok cseréljenek szerepet egy olyan emberrel aki egy háborús országban él, vagy menjenek el egy börtönbe ahol bármikor hátbaszúrhatják őket, és akkor lássák meg mi is pontosan az igazi stressz. Én soha nem voltam olyan szituációban szerencsére, de pont ezért soha sem mondom magamnak hogy stresszt éltem át, mert valami nem úgy alakul ahogy akarom. És az emberek nem is szégyellik azt hogy teljesen nyitottan beszéljenek róla. Meg annyian el vannak foglalva hogy ki-kivel jár, meg hogy elmenjenek a diszkóba, meg hogy igyanak meg stb. És nagyon kevesen vannak elfoglalva hasznosabb dolgokkal mint például.: harcművészetek. Annyian olvassák azt a szürke 50 árnyalatát(nem akarom elitélni a könyvet mert soha egy betűt nem olvastam belőle, de amit hallottam róla, elég egy beteg ember írhatta), de például a Fegyencedzés vagy Rúdra fel amelyek eléggé hasznos könyvek, azt jóval kevesebb ember olvassa mint a szürkét. Én csak egy 17 éves srác vagyok akinek sokat kell még tanulnia az életről. Lehet amit eddig írtam hülyeség, de csak azt mondom amit láttam, és ami a véleményem róla. Egyszerűen nem áll a össze a kép az emberek gondolkodásmódjáról. Olyan mint egy film aminek nem értem a mondanivalóját.