Jól érezted volna magad a harmadosztály partiján a Titanicon?

Bulizni ugyan bulizhattak, mert új volt a hajó, nem volt tele patkányokkal, szénporral, büdös füsttel. De nem valószínű, hogy ez lett volna a legfontosabb gondjuk. Szegény kivándorlók voltak, egy kis motyóval, sok kisgyerekkel, másnap kiszálltak volna Nem Yorkban, aztán a hatóságok bezárják őket a karanténba (hátha fertőző betegek). Az új életet gondjai fontosabbak lehettek a bulinál. Én inkább a másik film valóságában hiszek: amikor a gyerek Corleone megérkezik Amerikába.(Keresztapa 1).

Egyébként gazdagék között a legemberségesebb a híres Mrs. Brown volt, aki szegénysorból lett milliárdos, de a mentésben és mindvégig emberként viselkedett. Nő volt és sokkal bátrabb, mint a gyáva milliárdos senki férfiak. Az ő emlékét a filmben is megidézték. Minden tiszteletem az ilyen asszonyoké.

"semmiképpen sem akarnék résztvenni a gazdagok és újgazdagok szánalmas kis "életében"..merthogy élet az? mit tudtak ők szerinted az életről?"

Nem, te mit tudsz az életről?

"és egyébként meg most egyetemistaként szűk kis életteremet van hogy én is patkányokkal osztom meg, estéinket egy füstös kiskocsmában töltjük, ahol olcsó sört iszunk, a sarokban pedig valaki egy gitárt penget.."

Ja, hogy szerinted ez az élet? Ne nevetess. Utazni, kiállításokra, színházba, balettelőadásokra járni, tartalmasan, de kedved szerint bármit megtenni, más népek kultúráját személyesen, nem filmekből és könyvekből megismerni, EZ az élet. És addig, amíg nem mozdultál ki a kis, olcsó világodból, addig nem jelentheted ki, hogy a gazdagok élete üres. Persze te nem éreznéd jól magad közöttük, mert rohadtul feszengenél, mivel fogalmad sincs a legtöbb illemszabályról, csak néznél egy normálisabb étteremben, hogy mi a csodának van annyi pohár és evőeszköz az asztalon...

És hogy a kérdésre is válaszoljak: nem, nem éreztem volna jól magam a harmadosztály "partiján" egy percig sem. Füst, tömeg, népzene, olcsó sör, ittas, közönséges emberek- ezek a dolgok pont taszítanak.