Nyugaton miért menő nyomorogni és 7 emberrel együtt lakni?

Esetleg azért, mert ha Angliában félre tudja rakni a fizetése 20%-át, akkor az több, mint itthon az egész keresete lett volna. Dolgozik így három évet, hazajön, és vesz egy lakást. Itthon nem 3, hanem 20 évig robotolna ugyanezért, törlesztené a hitelt a banknak, és rettegne a törlesztőrészletek miatt. Kint meg remélhetőleg még egy nyelvet is megtanul jó szinten, ami rengeteget fog számítani, amikor itthon munkát keres.

Mit olyan nehéz ezen megérteni?

Én vagyok a kérdés válaszoló-szereplője, és megértem, hogy miért íródott ki ez a kérdés is. De felteszem másként a kérdést:

Nyugaton miért érzi az ember kevésbé a nyomorgást, mint Mo.-n, ugyanolyan körülmények között, de havi 100-200 ezer megspórolt forinttal többel a zsebében?

De hogy válaszoljak is a feltett kérdésre: Egyrészt em büszkén adtam elő, csak ismertettem a tényeket, amiket idekint élek meg. Másrészt nem 7 emberrel élek együtt, hanem csak egy rokonommal, a többi, más szobákban lakó bérlőket alig látom, naponta ha 10 percre találkozom velük, akkor már lehet hogy sokat mondok. Viszont pénzt tényleg tudok spórolni, nem úgy mint odahaza, ahol hasonló körülmények között éltem (csak épp három rokonommal együtt, anyámmal, apámmal és a testvéremmel).

Nem ez a menő nyugaton, hanem az, hogy megbecsülik és megfizetik a munkádat. Apropó, kérdező, neked nincs is munkád, úgyhogy felteszek egy még jobb kérdést:

Vajon egy olyan ember, aki kihasználva az adott állam szociális hálóját csak élősködik annak nyakán a különböző segélyekből eltartatva magát, vajon miért akarja annyira nyomorgónak megbélyegezni a magát tisztességes munkából eltartó, ugyancsak kinn dolgozó társát?

Na most akkor milyen választ is vársz pontosan? :)

Mert a saját válaszod már kőbe van vésve.