Én vagyok a rossz barátnő, ha nem igazán szeretnék vele együtt lakni?

Van egy barátnőm, már nagyon régóta ismerem, bár nem vagyunk már osztálytársak, de még napi szinten szoktunk beszélgetni. Ugye, most végzősök vagyunk vidéken, és majd egyetemre úgy néz ki, hogy ugyanabba a városba akar jönni ő is, ahová én. Ő meg az anyja már ki is találta, hogy ha felveszik, ha nem, ő akkor is majd velem fog együtt lakni, mivel ugyanaz a város, ismer engem, nem akar kolis lenni, stb..

Eddig oké, ha találunk megfelelő kétszobás lakást, akkor felőlem. Csak az van, hogy nem mondom, hogy a szüleimnek hú de sok pénze van, de több mint az ő családjának, szóval szerintem úgy vannak, hogy ha éppen nem lesz a rezsire meg ilyenekre pénz, akkor simán megtennék, hogy mi fizessük ki helyettük, aztán egyszer csak visszafizetnék (vagy sem). Viszont én nem akarom, hogy most potyára keressünk nagyobb lakást, hogy drágább is lesz, aztán meg úgyis mi fizessük, akkor már inkább lakom egyedül egy kisebben.

Nem neki akarok rosszat, de tényleg nővéremék is együtt laknak, habár az ő lakótársa normális, mindig fizetnek időben, stb.. Meg ez a lány, ha vele kéne együtt laknom, tuti, hogy tanulni nem tudnék. Mivel én mérnöki szakra járnék, ő pedig lehet még egyetemre sem, tehát szinte semmit nem kellene neki tanulnia. Tudom, mert nővérem ugyanezen van, és örül, ha este 6-7re hazaér, aztán tanul, stb.. A barátnőm meg olyan, hogy rám zúdítaná az egész lelkiállapotát minden este, azt hallgassam végig, aztán mikor is tanulnék?! Mert hogy azt is kellene.. Tényleg nem megbántani akarom, de nincsen kedvem minden nap a szerelmi életét hallgatni, mikor lenne más dolgom is. Szemét barátnő vagyok?