Ha emberek között vagytok (buszon, metrón, ), akkor titeket is zavar a látvány "hétköznapisága, átlagossága"?

Nem hiszem, hogy nagyon arrogáns lennék vagy ilyesmi, mivel van bennem alázat, de kevés emberrel szemben, és ki kell érdemelni. Nem is kamaszkori lázadozásról van szó, azon már régen túl vagyok. Gondolom, hogy mindenki végigméri az embereket maga körül, de egyszerűen tudom magamról, hogy sokkal többször meglátom mások hibáit, mint kellene. Egyébként is úgy gondolom, hogy olyankor is kívülről szemlélem a dolgokat, ha részese is vagyok az adott jelenségnek. Ránézésre egyáltalán nem tűnök kívülállónak, barátaim is vannak szép számmal, sőt.. barátnőm van közel 3 éve, és tökéletesen megvagyunk. Mégis a saját közvetlen társaságomon kívül (esetenként a társaságomon belül is) egyszerűen csak megvetően, esetleg gúnnyal tudok tekinteni másokra, és feldühít az ostobaság. A legtöbb beszélgetést elunom, és zavar hogy sokszor arra van rákényszerítve az ember, hogy semmitmondó, jelentéktelen dolgokról beszéljen. Egyébként összegezve nem gondolom, hogy depressziós, vagy elégedetlen lennék, véleményekre vagyok csak kíváncsi.

F/21