A kövér már nem is ember? A kövéreket nem kell szeretni? Miért utálják annyian a kövér embereket? Egyáltalán mi a bajuk velük? Neked mi a bajod velük?

A kövérség (túlsúlyosság) betegség, súlyos deviancia, ami az esztétikai kérdéseken felül hatalmas károkat okoz az egyénnek, megrövidíti az életét, megnehezíti a szociális kapcsolatok kialakítását stb.

Tény, hogy a kövérek nagy része örökölte a kövérségre való hajlamot, vagy valamilyen egyéb problémából kifolyólag lett kövér. Ez viszont nem indokolja, hogy miért nem adja le a súlyt - a hajlam nem megszeghetetlen törvény. Én hormontartalmú készítmények miatt híztam meg, de egy-két éve sikerült néhány hónap alatt 23 kg-ot leadnom, most teljesen normális a súlyom, és egészséges életet élek.

A kövérség nem bűn, mindenki azt kezd a testével, amit akar. Természetesen a kövéreket is emberszámba kell venni, ugyanazok a jogok és kötelességek vonatkoznak rájuk is, mint másokra. Ezzel szemben viszont a normától való eltérést az ember ösztönösen találja visszatetszőnek, ez biológiai kód. Ha gusztustalannak találok egy túlsúlyos embert, az nem az én hibám. Ha felrúgom, mert gusztustalannak találom, az persze az én saram. A magam részéről nem "utálom" a kövér embereket, sőt: nem utálok több kövér, mint sovány embert. Inkább szánalmat érzek irántuk, mert az esetek többségében a saját gyengeségük keríti őket csapdába. Nincs olyan társadalmi helyzet, genetikai örökség, életkörülmény vagy betegség, amit ne lehetne akarattal legyőzni, legalábbis a túlsúlyossággal kapcsolatban.

A kövér embereket elítéli a társadalom, bár erre van ok. Én is kövér voltam (nem 100 kg azért, hanem 80kg - nő vagyok) és éreztem, hogy egyes emberek lenéznek, volt, aki be is szólt. Ezt mind sértődéssel reagáltam le, de ma már tudom, hogy igazuk volt. Teszek érte, hogy ne legyek kövér. Nagyon egészségesen táplálkozom, de tudom, hogy még így sem leszek soha 50 kiló, mert nagyon hajlamos vagyok a hízásra, de szerintem ha nem is soványra, de a normál testalkat közelire mindenki le tud fogyni. Van olyan, akinek semmi problémát nem jelent 50 kg-nak lenni, van, akinek ez már hatalmas kihívás, tehát valóban nagy különbségek vannak az emberek között. Ezt én megértem, de egészséges életmóddal a nagy többletsúlyt le lehet adni. Az egészségügyi problémák többsége is csak kifogás. Komoly problémáim vannak az anyagcserémmel (havi 2-3 alkalommal tudok csak elmenni WC-re), de még így is tudok fogyni, csak sokkal lassabban, mint mások. Nem igaz, hogy nem tudnak lefogyni. Mindenki le tud, ha van kellő akaraterő. Sokszor sajnáltattam magam, de rájöttem, hogy mindenkinek meg van a maga baja. Hát nekem az jutott, hogy minden nap számolgatnom kell minden kalóriát, de örülhetek neki, hogy nincs semmilyen betegségem vagy bármi más bajom. Vannak emberek, akiknek sokkal rosszabb életük van, ha még soványak is (meg soványakban is vannak nagyon betegek...). Szóval nem irigylem már őket. Mindenki csak magán tud változtatni/segíteni, mindenkinek a saját baját kell megoldania. Amíg valaki csak sajnálkozik a saját baján, addig sehová nem jut. Senki sem tud senki helyett lefogyni. Ezt egyedül kell elhatározni és végig vinni.

Azért azt tegyük hozzá, hogy a média meg a cégek rendesen rásegítenek arra, hogy a kövér embernek minél rosszabb legyen. Először felhízlalják az embereket a szemét kajával, utána lelkifurdalást okoznak neki, mert más az ideál, aztán meg eladják nekik a fogyasztószereket meg minden féle csoda masinát, ami természetesen nem működik és nem is akarják, hogy működjön, különben ki venné folyamatosan a méregdrága fogyókúrás termékeket? Az egész az üzletről szól, az emberek bepalizásáról. Szinte semmit sem lehet hallani azokról a módszerekről, amiktől tényleg tartósan le lehet fogyni, mert ez nem lenne jó üzlet. Szóval elég nagy baj az, hogy az embereket teljesen hülyének nézik és direkt hízlalják fel őket. Nagyon nehéz ettől elzárkóznia egy hízásra hajlamos embernek, mert eleve sok az ellentmondás ebben a témában még a szakértők között is, de muszáj, mert csak akkor fog lefogyni, ha rájön, hogy semmilyen csoda nem működik és gyógyszerrel meg porokkal nem lehet lefogyni. A legrosszabb az egészben, hogy olyan komplexusok alakulnak ki a legtöbb kövér emberben, hogyha le is fogy, még akkor sem fog tudni ezektől teljesen megszabadulni. Én is így vagyok vele. Akárhány kiló vagyok, mindig ugyanannak a kövér lánynak látom magam. Korlátoz a kövérség sok mindenben és sokszor a boldogság csak álca, hogy elrejtse a kövér ember a komplexusait, kisebbségi érzését; a humorával, mosolyával akarja megnyerni az embereket, mivel a külsejével másként nem nagyon tudná.

Semmi bajom velük,én is kövér voltam.

Engem nagyon zavart a súlyom ,önbizalomhiányos voltam.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a kicsit ducibb emberekkel nincs semmi baj, de aki már nagyon kövér... Nem azért nem bírom őket, mert fellöknek a buszon/nem esztétikus látvány stb, hanem amit csinálnak... Hogy ők milyen kövérek. Hogy nem az ő hibájuk. Meg éppen milyen diétát csinálnak. Egy darabig hallgatja az ember, de aztán elfárad, és beleordítja a képükbe: AKKOR MIÉRT NEM FOGYSZ LE, B*ZMEG???

Több ilyen osztálytársam is volt, és nem nagyon bírta őket senki. Még csak azt se lehet mondani, hogy eleve előítélettel viszonyultak hozzájuk, mert kezdetben sok barátjuk volt. Csak aztán elkezdték lökni a hülyeségeiket, hogy erős csontozat így, Schobert Norbi úgy. Miközben egyfolytában várták másoktól az önigazolást, hogy 'nem is vagy kövér'. Nehéz olyan embereket elviselni, akik saját magukkal még annyira sem képesek kibékülni, hogy merjenek félelem nélkül kilépni az utcára. Náluk én mindig azt éreztem, hogy legszívesebben elbújnának mögém, vagy láthatatlanná válnának. Aztán mentek haza enni.