Ha a legvidámabb barakk voltunk a szovjet blokkban, hogy lehetséges az, dobogós helyen álltunk az öngyilkosságok számában?

Mert a magyarnak semmi se jó. Mit számít, hogy Kádár miket kiharcolt értünk, ha a magyar egész életében azt hallotta a családjától, ismerőseitől, hogy szar az élet.

Most is világszinten nézve élvonalban vagyunk, az erős szociális rendszer miatt, a magyar létminimumos osztály már jobban él, mint az amerikai létminimumosok, csak Nyugat-Európa és a Skandinávok élnek jobban nálunk, foglalkoztatottságban és közbiztonságban jobbak vagyunk Dél-Európánál is, mégis mindenki sír, hogy milyen szar neki, míg Afrikában a hottentották akik villanyt se láttak, és örülnek, ha hetente egyszer elfognak valami pockot húsnak egész nap Tanganyika-táncokat lejtenek. Borzalmas ez a magyar világnézet, ha olyan jól élnénk, mint Svédország, ugyanúgy azon sopánkodnánk, hogy miért nem élünk olyan jól, mint Norvégia.