A kiközösitett minden esetben tehet róla, hogy egy közösségbe nem sikerült a beilleszkedése?

A kiközösítők minden esetben magukat minősítik!(Ha csak a kiközösített nem ad valóban nyomós okot a viselkedésével erre, például kötözködő, tapintatlan, nem szeret tisztálkodni, stb).

De ha valakit csak azért kiközösítenek, mert mondjuk, más az öltözködési stílusa, vagy zárkózottabb, nincs közös beszédtéma, vagy épp valamilyen fogyatékossága van, vagy szegény,ilyen esetben az szokott lenni az ok, hogy a szerencsétlen egy tudatlan, bunkó közösségbe került.A jó emberek inkább próbálják befogadni, segíteni, esetleg hasznos (nem bántó szándékú)kritikával illetni azt, aki a csapatból "kilóg".Ilyen a jó közösség.

Ahol csak bántni, kinézni tudnak, az rossz közösség, nem éri meg ilyen esetben változni miattuk, úgysem lesz hatása.a legjobb vagy kilépni az ilyen ártalmas közegből, vagy ha annyira nem súlyos a helyzet és az illető egyedül is boldogul a csoportban, akkor ignorálni őket teljesen.

Ez szerintem nem igaz. Aki kiközösítettet láttam, az mindig már eleve önbizalomhiányos volt, nehezen épített ki kapcsolatokat és nem tudta magát megvédeni szóban vagy tettleg. Legtöbbször nem is volt irigylésre méltó tulajdonságuk.

Ezzel szemben a magabiztosakat és közvetlenebbeket sosem közösítették ki. Akkor sem, ha jók voltak az ellenkező nemnél, osztályelsők voltak, tehetősek vagy tehetségesek a sportban.

Mindig a gyengét közösítették ki.

Érdekes téma. Szerintem érdemes eldönteni, milyen közegben és milyen okból közösítik ki az illetőt. Példák:

- Olyan, általában külső, ritkábban belső tulajdonság miatt, amit sem "elfedni", sem megváltoztatni nem tud, példa: eltérő rasszú, testi fogyatékkal élő, a közösség átlagánál kirívóan szegényebb családból való, sérülésből kifolyólag eltorzult, látványos születési rendellenesség, egyéb betegségek stb.

Ilyen esetben a kiközösített semennyire sem tehet róla, a közösség viszont nagyfokú érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot.

- Olyan tulajdonságok miatt, amiket az illető nem tud megváltoztatni, de többé-kevésbé el tudja titkolni (változó mennyire jön össze). Ilyen a homoszexualitás, elsőre nem evidens (nem látványos) származás, bizonyos "menedzselhetőbb" mentális betegségek, a közösség átlagánál jóval tehetősebb családi háttér, stigmatizáló családi "titkok" (bűnöző vagy drogos szülő pl), vallás/hitbeli meggyőződés.

Ilyen esetekben a kiközösített megint csak nem tehet róla, a konformizmusának mértékétől, attól függően mennyire vágyik az elfogadásra (vagy csak arra hogy békén hagyják), eltitkolhatja, de ez nem egészséges, hiszen hazug képet kell, hogy fessen magáról. Itt is a közösség a hibás, mivel hazugságra/titkolózásra kényszeríti az egyént az elfogadás érdekében.

- Önbizalomhiány, félénkség, visszahúzódó természet, egyszerűbben szólva minden olyan tulajdonság miatt, ami szociális készségek terén hátrányba hozza az illetőt.

Ilyenkor persze könnyű mondani, hogy az illető álljon ki magáért, számukra ez korántsem olyan könnyű, nem szimplán akaraterő kérdése.

Ilyenkor is a közösség a hibás, amolyan törzsi társadalmi beidegződés az "omegán" levezetni a feszkót, egy vélt gyengeség miatt kiközösíteni, viszont ez is az egyik leggyakoribb fajtája a kiközösítésnek. Az elszenvedő egyén nem tehet róla, de ha lehetősége van rá, fejleszthetné szociális készségeit (bár ezt sokkal könnyebb mondani, mint megtenni és szakembert kíván a dolog sokszor).

- Nonkonformizmus, lázadás, a közösség "finomabb" normáinak hátat fordítás, abból kivonulás, szubkultúrához vagy ellenkultúrához csapódás mainstream közegben. Ez az egyén választásának kérdése. Ilyen például ha látványosan más öltözködést, stílust, életvezetést képvisel az illető, mint a társaságban a norma. Ebben az esetben a kiközösített ugyan sok esetben nem (vagy nem tudatosan) provokációként fordít hátat a normáknak, de a közösség offenzívnak, sértőnek találja. A közösség is tehet róla, mert nem képesek elfogadásra vagy a külsőségeken túli ítélkezésre, másrészről az egyén is felelős, mert szándékosan "pisál széllel szembe". Sok ilyen egyén nem is akar a közösség elfogadott tagja lenni, ilyenkor semmi gond nincs, a probléma akkor van, ha zavarja, hogy furán néznek rá vagy hülyén kezelik, durrogva elfogadást követel magának, de a közösségben nem elfogadott stílushoz viszont ragaszkodik, így (íratlan) normákat rúg fel (és sok esetben ő sem elfogadó a mainstreammel szemben, lásd: lázadás).

- Végül ott van a súlyosabb deviancia esete, amikor az egyén vagy mentális probléma, rossz szocializáció vagy simán antiszociális viselkedés miatt nagyon durván felrúgja a közösség normáit, itt már nem csak "vélt" offenzív viselkedésről vagy stílusról van szó, hanem a közösség ténylegesen károsnak ítéli meg a személyt, és nem alaptalanul. Mivel a legtöbben valami mentális vagy szocializációs ziccer miatt lesznek deviánsok, nem tehetőek 100%ban felelőssé (kivételek persze vannak, amikor nagyon is!), de tény, hogy semmi keresnivalójuk nincs az adott közegben, a csoport pedig önmaga védelmében közösíti ki az illetőt, így ők sem tehetnek róla. Ez a legbonyolultabb ügy.

Biztos van még példa, ezek jutottak eszembe.

Én is tapasztaltam sok visszásságot közösségekben, így elég érdekes hozzáállást sikerült kifejleszteniük bennem:

Rájöttem, ahogy a kiközösítés, furkálás a gyengék szokása.És gyakran félelmet, irigységet, vagy szimplán csak bunkó embert takar.Mi az, ami ennél jobban felbátoríthat egy gyökérrel szemben?Hogy tudod, azért vonyít rád, mert fél?

Mióta ezt tudatosítottam magamban, visszanyertem önbizalmam és ahelyett, hogy bosszankodnék ezeken a félkegyelműeken, inkább jót röhögök magamban és eltaktikázgatok velük, hadd kapjanak csak tőlem totális paranoiát és elmebajt.Némelyikük gyönyörűen bele tudja lovalni magát az oktalan utálkozásba, ilyenkor bohócot csinál magából és teljesen lejáratja magát :D