Mit gondoltok a black metalról, a black metalosokról?

Félreértés ne essék, a zenével nincs baj, inkább az értelmetlen sminkelés, direkt ocsmánykodás, hörgés, kecskefej, vér, egyebek. Attól számomra már nem lesz kemény egy zene, hogy püfölik a dobot, ordítanak, darálnak a gitáron és külsőségekben keménykednek, meg durvulnak. Az már túl direkt. Mert akkor azt mondom, hogy a gyorsvonat, meg a hidegsajtoló gép durvább: hangos, erős, fémes és fú, mindent szétnyom. Kicsit talán olyan az egész, hogy nem intelligensen lázadnak, hanem felületesen. Az egész tematika meg egy mesevilág. A valóság durvább, de nem fekete és fehér. Pont emiatt. Nem tudom jobban elmondani.

Ez nem jelenti azt, hogy a black metalosokkal, vagy a black metallal bajom van, sőt. Inkább ők legyenek, mint a diszkósok, meg a rapperek. Vagy nem. Legyen mindenki. A zene mindenkié. De a black metal olyan, mint amikor túlsózod az ételt, a rejtett ízek kevésbé jönnek elő és csak sót érzel. Ezzel a stílussal nem lehet mindent előadni, minden témát és minden érzést, mert a stílus korlátoz. A kannás bortól is jól be lehet rúgni, ha az a cél, de egy jó évjárat, szép bora teljesen más. A kannásból a harmónia, a teltség, az elegancia, a mélység hiányzik.

Ízlésen meg nem vitatkozunk, ezért szigorúan szubjektív érzéseket írtam le, válaszolva a kérdésre. No offense. Respect.

Egy ex-mindenféle metalos.

Igazat adok az előttem szólónak! A black metal nem a ,,Dimmu Burger"-nél kezdődik és nem is a Tesstimony-nál ér véget! A black metal egy életérzés. És ha valaki a black metalt nem érzi át, csak mondjuk tetszik neki a zene, akkor az nem is tud róla véleményt nyilvánítani! Ha nem érzed át, nem is ismered!

Hail!

Ez az egész egy vicc, amikor egy zenét életérzésse avanzsálnak!

Tényleg, milyen életérzés? Hagyjátok inkább abba az egész b*romságot! Egy zenei műfaj nem életérzés, még akkor sem ha összeöltözöl a többiekkel és sokan! A zene, a kocnert az szórakozás, semmi több! Eddig egy zenekar sem csinált puccsot, vagy bármit, ami változtatott volna a dolgok lényegén.

Nemzetiszocializmus? Ez valóban életérzés! Ideológia!

Pognáyság? Úgyszintén.

Mizantrópia? Ez is életérzés.

Csak ezek a dolgok nem zenéhez kötöttek! Attól hogy Wagnert hallgatok még lehet pogány, és mizantróp is! Hitlerék sem black metálon nőttek fel.

Az untermenscheket meg gyűlölheted úgy is, hogy nem öltözöl mindenféle maskarába. Ki lehet próbálni! Nem fognak lehullani a csillagok.....

Kénytelen vagyok egyet nem értésemet kifejezni:

- a black metal vagy (ami hozzám közelebb áll) a goth igenis kifejez olyan érzéseket, és/vagy előtérbe helyez olyan dolgokat, amiket a populáris kultúrában, mainstreamben nem találunk meg. Ebben az esetben nem mondhatjuk, hogy csak "forma".

- a szubkulturális öltözködés szintén nem írható le azzal, hogy "hozzáöltözöl a többiekhez" noha a közösséghez tartozás kifejezése nyilván benne van. De ez inkább az önkifejezésről szól, az individualitásról, még ha ez relatív is, mert a külsősök egyformának látnak minket. Mi meg őket. :)

- most hiába hiszed, attól, hogy átlagosan nézel ki, nem leszel több vagy érettebb, okosabb, egyedibb stb. stb. egy olyan black metalosnál (vagy más szubkult. tagjánál), aki preferenciáját az öltözködésében is kifejezi.

"most hiába hiszed, attól, hogy átlagosan nézel ki, nem leszel több vagy érettebb, okosabb, egyedibb"

Igen, de ez fordítva is igaz, hogy ő sem lesz ettől több nálam. Szóval akkor ott tartunk, hogy ha egyikünk sem több és kevesebb a másiknál, akkor miért is költenék plusz pénzeket egyéni kiegészítőre, egyéni ruhadarobkra, amik igenis drágábbak (rocker voltam még évekkel ezelőtt, tudom jól mit beszélek). Ez az egész egy bizniz, ami a lehúzásról szól.

De tényleg kár a vitáért, én már csak ilyen vagyok, nekem fontosabb mi van belül, mint kívül. Tényleg bennem lehet a hiba...