Miért pofáznak nekem? Mert szimpatikus vagyok nekik, vagy mert teljesen hülyének néznek?

Mostanában gyakran felmerült bennem a kérdés. A pofázni szót használtam, de szebbet nem találtam rá. Gondolom már megesett mindenkivel, hogy valaki szívét lelkét kiöntötte neki a legmélyebb traumáiról, vagy bevontak egy röpke 1 órás monológhallgatásba Triaonon következményeinek elemzéseként például. Egy darabig érdekel amit mondanak, de huzamosabb idő után kezdem elveszíteni a türelmemet, esetleg néha bólogatok, helyeslek, vagy kérdezek. Ezek a beszélgetések ismerősök, családtagok, barátok között mennek végbe. Azért beszélnek hozzám, mert azt gondolják hogy szimpatikus vagyok nekik, vagy mert kiszúrják az első lehetséges embert a közelükben aki úgyis végighallgatja őket?