Miért nem vagyok - én legalábbis így látom - szimpatikus az embereknek? 13/l

Belül: szeretek nevetni, sok minden érdekel. szeretek segíteni az embereknek, gyakran inkább visszahúzódó vagyok. nem nagyon vagyok oda a divatért, de ha kapok egy új tetsző ruhát, tudok neki örülni. Gyakran nem mutatom ki, ha örülök. Pl., ha nyerek egy versenyen, volt már, hogy azt mondták, idézem: "ú, jobb lett volna ha más nyer, olyan aki örülni is tud neki". Most arról nem tehetek, hogy nem mindig tudom kifejezni. Nem ül ki az arcomra, inkább belül örülök. Van, hogy RITKÁN kicsit csípősen fogalmazom meg, amit gondolok, de ez csak akkor van, ha már nagyon ki akaraom nyílvánítani amit gondolok. Nem szeretek embereket megítélni elsőre, csak néha úgy érzem, hogy ők valamiért... szóval hiába vagyok úgymond szimpatikus valakinek, mégsem akar senki úgy igazából a barátom lenni. Mármint elhülyülnek velem, meg minden, de mégis ha választani kell, mást választanak. (most ez nem tudom máshogy megfogalmazni, kicsit hülyén hangzik :])

Nem lennék elég nyitott? De ezt tudom is magamról. Pedig én szeretnék az lenni, de ha meg az vagyok, úgy érzem, hogy az nem az én területem. Legjobban a vallások érdekelnek, most kezdtem olvasni a Szent Bibliát. Nem vagyok hivatalosan megkeresztelve, de úgy érzem, hogy egyszer szeretném megnézni milyen templomban járni (másrmint nem csak látogatni, hanem beülni mondjuk egy közös imádkozásra).

Külső: kb.: 164-5 cm, 45 kg. vállig érő világosbarna haj, zöld szem. (habár szerintem a külsőt nem fontos leírni, én leglábbis nem úgy ítélek meg valakit).

Nyugodtan kérdezzetek, ha valamit még tudni akartok.

Ilyen felesleges válaszokat ne írjatok már, (ezt hívják trollkodásnak?), mert mindig örülök, ha látom, hogy kapok választ, erre mikor elolvasom, látom, hogy csak megint szórakozott egyet valaki. köszi