Mi van, ha már meghaltunk, s ez valójában a pokol?

Szerintem lehetséges.

Amúgy én egy dolgot tanultam meg jól az életben: mindíg van rosszabb

Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra

Az Úristen őriz engem

mert az ő zászlóját zengem.

Ő az Áldás, Ő a Béke

nem a harcok istensége.

Ő nem az a véres Isten:

az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren, vér ha csobban,

csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás,

csira, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma

háborúnkat meg se hallja.

Csöndes ő míg mi viharzunk

békéjét nem bántja harcunk.

Az Úristen őriz engem,

mert az Ő országát zengem.

Az Ő országát, a Békét,

harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom

de Ő így szól: "Nem haragszom!"

Néha rángatom, cibálom: -

tudja hogy csak őt kívánom.

Az is kedvesebb számára,

mint a közömbös imája.

Az Úristenőriz engem

mert az Ő zászlóját zengem.

Hogy daloljak más éneket,

mint amit Ő ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom:

hang vagyok az Ő szájában.

Lázas hang talán magában:

kell a szent Harmóniában.

S kell, hogy az Úr áldja, védje

aki azt énekli: Béke!

Én régen hittem, ma már inkább csak kételkedem abban is, hogy van, abban is hogy nincs pokol és mennyország.

De ha belegondolsz, látszik valóban valami tudatosság, mintha Valaki szándékosan irányítaná a dolgokat. És nem csak a jó irányba. Megtörténhet minden, egy anya meghalhat a fia születésnapján, egy menyasszony özveggyé válhat az esküvője előtt, vagy meghalhat épp aznap a párjával együtt:( Meg is történtek. És sorolhatnánk a borzalmakat. Ugyanaz az erő hozná létre a jó és a rossz dolgokat is? Kétlem. A szerelem csodálatosan szép dolog, belőle fakad minden élet, és hihetetlen boldogság ha viszonzott. De mennyi őrületes szenvedés fakad belőle! És miért kell elmúlnia? És ha már múlik, miért nem egyszerre múlik mindkét emberben? És miért törvényszerű hogy ha házasság lesz belőle, elmúlik hogy más iránt lobogjon fel? Miért nem élhetünk örök boldogságban? Nem tudom. Én már gyűlöltem Istent. A fenti vers viszont valami olyasmit mond, hogy neki nincs ehhez köze. Hogy Ő az élet. Ő a Tavasz a Földön. De tudjuk, hogy van Tél is. Örök körforgásban. Ha megnézem a híradót, hinnem kell a Sátánban. Csak arra kéne vigyázni, hogy amit Ő tesz, ne tulajdonítsam Istennek. De mégis vádolom Istent, hiszen Ő erősebb, Ő megakadályozhatná.

Szerintem a pokol és a menny itt van körülöttünk. És van odaát is. Ahol már talán megszűnik ez az örök körforgás. Marad az örök jó vagy az örök rossz. A Mennyben talán örök a szerelem is:)

Az tök pro lenne. Nekem bejön ez a pokol, jól érzem itt magam:D

17 éves "pokolfajzat"

"De ha belegondolsz, látszik valóban valami tudatosság, mintha Valaki szándékosan irányítaná a dolgokat. És nem csak a jó irányba. Megtörténhet minden, egy anya meghalhat a fia születésnapján, egy menyasszony özveggyé válhat az esküvője előtt, vagy meghalhat épp aznap a párjával együtt:( Meg is történtek."

Hogy történne, ha nem irányítaná valaki szándékosan? Mert szerintem pont így, ahogy leírtad.

"Ha megnézem a híradót, hinnem kell a Sátánban. Csak arra kéne vigyázni, hogy amit Ő tesz, ne tulajdonítsam Istennek. De mégis vádolom Istent, hiszen Ő erősebb, Ő megakadályozhatná."

Vagy esetleg a 3. lehetőség: nagy bumm, naprendszer, föld, evolúció, pszichológia, szociológia.

A világ pontosan olyan, mint amilyennek akkor képzelném, hogy magától jött létre. Hogy mi van? Nem jó. Nem rossz. Hanem EZ.