Egyeseket miért irritál és miért bántják azokat, akik külföldön szeretnének megpróbálni érvényesülni vagy akár kiköltözni?
Nem a nemzet a lényeg, hanem a közösséghez tartozás.
Azt sehol és semmikor nem nézték jó szemmel, ha valaki nem tartozik sehova.
A jelenlegi Magyarországra én sem vagyok büszke. És a ma élő magyarok többségére sem. De a magyar létemre igen.
Igen, persze, de akkor úgy lenne a helyes, h "mert itthon NEHEZEBB megélni, kint könnyebb magasabb életszínvonalon élni. Azt, h nem lehet megélni, esetleg vki Afrikából mondhatja, ahol éhen halnak az emberek, de nem itt!
Amúgy talán nem is azzal a ténnyel van sokaknak problémájuk, hogy vki külföldön szeretne dolgozni, hanem pl. az ilyesfajta kijelentésekkel, ez egy szép közhely manapság, ami könnyen oda van mondva, viszont nem tükrözi teljesen a valóságot.Aki itt valóban képtelen megélni, ilyen vagy olyan okokból, az ha külföldre megy sem fogja megtapasztalni a nagy csodát.
Nah meg, talán az is közrejátszik, h sokak negatívan állnak hozzá a dologhoz, h sokak, miután kint voltak dolgozni, vagy még ott vannak, mindegy, a plusz pénz hatására rendkívül beképzeltté válnak, amit szépen hangoztatnak is. Épp a minap volt egy olyan eset, h egy pláza cipőboltjában az egyik vásárló nem volt megelégedve a cipővel, viszont ahelyett, h elmondaná mi is a konkrét problémája, inkább csak kb. 1 órán keresztül azt hangoztatta, h bezzeg ő már volt külföldön dolgozni, és ott ilyen nem fordulhatna elő, és a kínálat is más, ami itt van az mind szar, úgy hogy ne beszéljenek így vele, egy kicsiség miatt hatalmas cirkuszt rendezett,közben minden mondatába beépítve, h "mert én külföldön dolgozom", mintha ettől több leenne, és más bánásmódot érdemelne emiatt. Az egész bolt körbeállta és kinevette, amíg őrjöngött, mert hiába volt itt-ott látott ilyen olyan cipőt, egy egyszerű primitív bunkó volt, aki ahelyett, ha kint vmi extra príma cipőt vásárolt vna, azt mégis itt Magyarországon tette meg inkább.Szánalmas volt
Nah pl. az ilyen dolgok miatt kapcsolódhatnak egyesek számára negatív gondolataik a dologhoz, és ezért szólják le a dolgot zsigerből.
23:17 - Meg lehet élni, csak az nem mindegy, hogy éppenhogy megélsz hó végéig, vagy tudsz tartalékolni (esetleg a gyerekednek, leendő gyerekednek). Ismét 2 nagynéném példájával fogok jönni, engem az ő sikerük is ösztönöz.
Aki már hazajött (apám egyik nővére), 3 fiát egyedül nevelte fel, a férjétől elvált, amikor a gyerekek kicsik voltak, a rózsaszín boldogság tönkrement, mikor az apuka elkezdett inni. Ez a nagynéném varrni mindig nagyon jól tudott, de mivel nagyon szegény családból jött (akkoriban fizetni kellett a felsőoktatásért), nem igazán tudta képezni magát. Eléldegélt sokáig, amikor viszont a fiúk felnőttek és kirepültek a fészekből, ő fogta magát, és kapott egy lehetőségen, kiment az Államokba, évekig volt kint úgy, hogy félévente hazajött, és most már végleg. A 3 fiát nagyon szerényen és fillérekből nevelte fel, úgy érezte, jobbat akar nekik. Kint családnál dolgozott, beteget gondozott, gyerekre vigyázott, háztartást vezetett, neki nem kellett ismernie idegen nyelvet, mert magyar nyelvterületen volt (ettől függetlenül szerintem ő könnyen tanulta volna, ha szüksége lett volna rá). Ezzel a munkájával mindhárom fiát saját lakáshoz segítette.
A másik nagynéném, aki Svédországban van orvosként, ő igazán nagy koponya, nagyon jó eredménnyel végezte el az orvosi egyetemet, csak mivel szintén szegény családból jött (anyu húga), vállalkozni nem volt pénze soha, így a közalkalmazotti szférában kapott munkát. Munka, tisztességes, csak éppen a fizetés nagyon alacsony. Volt egy rosszul sikerült kapcsolata, amiből a kisfia született, akit egyedül nevel, a gyerkőc most 8 éves. Közalkalmazotti fizetés kicsi gyerekkel, akit iskoláztatni és ruházni kell, úgy, hogy albérletet is kell fizetni, mert nem volt pénze lakást venni még hitellel se, nem valami egyszerű dolog. Véletlenül bukkant rá egy pályázatra, amit orvosoknak hirdettek. Svédországba kerestek egy csapat orvost, 1 évig fizették a szakmai felsőfokú svéd nyelv oktatást a svédek a pályázóknak, akik megfeleltek. Nagynéném könnyen tanulta, és ki is utaztak, mikor eljött az idő, a kisfia ott járt oviba, most ott kezdte az iskolát, anyanyelvi szinten beszéli a svédet és a magyart 8 évesen. Nagynénémet ott kint megtették főorvosnak, 1 év kint lét után autót (újat) tudott venni ott, és most 4 év után vett egy lakást. Már nem azon gondolkodik, hogy jut-e hó végére ennivaló. De ha jön haza, mindig sok túrórudit visz, mert az ott nincs. :-)
Szia! Nekem is van egy kis ellenérzésem azokkal szemben, akik ki akarnak menni. Egyrészt igaz az is, hogy kinn sem kolbászból fonják a kerítést, de tény, hogy könnyebben meg lehet élni, a munkák általánosságban jobban fizetnek. Viszont szerintem, ha itthon nem tesz senki semmit, hanem az első adandó alkalommal kihúz a francba, akkor bizony ez nem is fog változni. Egyszerűbb kimenni, mint itthon próbálni jobbra változtatni a helyzetet, de ha mi, magyarok nem teszünk érte, akkor bizony senki sem fog helyettünk, és valóban a szar szar is marad. Nekem ez egyfajta menekülés, olyasmi, mint az öngyilkosság, nem megpróbálni megoldani a problémákat, hanem elmenekülni előlük. Persze egy fecske nem csinál nyarat, de itt sok millió fecske van :)
Csak egy gyakorlati példa: van két ember, X és Y. X azt mondja, hogy neki fontos a családja, honvágya lenne, stb., ő itthon marad, elvállal valamilyen munkát is 120.000-ért. Y azt mondja, hogy ő inkább kiköltözik, nem szopja itt a f*szt, és kimegy külföldre 200.000ért ugyanazt a munkát csinálni. De mivel a magyar munkaadó (és a társadalom) annyit lát, hogy itthon elég 120.000et adni, nem is kell többet, akinek nem tetszik, úgyis elmegy, nem is fog többet adni. Inkább ezen kéne változtatni.
Az én fiam (17 éves) is azt tervezi, hogy külföldre megy dolgozni...
Én látom, hogy teljesen igaza van, itt Mo-on semmi munkalehetőség, ha mégis találna valamit, akkor a fizetésből csak a nyomorra számíthat, tehát valójában támogatom az ötletét, de mindig próbálom a realitás talajára visszahúzni, hogy ne érje majd kinn csalódás!
Tudnia kell, hogy "ott sincs kolbászból a kerítés", vagyis semmi nem pottyan majd a szájába, keményen kell külföldön is hajtania a munkalehetőségért és az állásáért...
Tudnia kell, hogy nyelvtudás nélkül semmi lehetősége, már a munkára sem fog tudni jelentkezni!!!
Jó, ha felkészül, hogy kinn élő ismerőssel könnyebb lesz tájékozódnia, nagy segítséget jelent, ha már kinn élő ismerős segít neki...
Ha valaki reálisan felkészül a kinti életre, akkor kisebb esélye lesz, hogy csalódottan hazajön 2-3 hónap után.
Aki külföldre készül, annak fel kell arra is készülnie, hogy lesznek irigyei, akik kitalált baromságokkal próbálják majd lebeszélni a tervéről vagy elriasztani, de ezekkel nem kell foglalkozni!
Én azt gondolom : ha meg sem próbálja valaki, akkor soha nem tudja meg, lettek-e volna lehetőségei?!...
Az idióta "ősszittyaturulmagyar"-okkal meg nem kell végképp foglalkozni : ők jól el vannak a munkanélküli segélyeken, közben szidják a kormányt és ráérő idejükben szétverik az országot tüntetésnek álcázva...
00:27 - Valóban, ez elég nagy probléma. Nézd, én 1 éve próbálok normálisan fizető munkát találni, és hiába teszek meg mindent, csak egy időszakos részmunkaidős munkám van 70ezer bruttóért. Ebből én nem fogok egyről a kettőre jutni, és mivel alám nem tesznek se kocsit se lakást, se jól fizető munkahelyet, és magamnak kell kikaparni a gesztenyét nem kicsit szerény lehetőségekkel, én úgy döntöttem, ilyen labilis helyzetben, és ha megszakadok se változik, mert nem rajtam múlik, nem fogok maradni. Egy időre kimegyek, hogy szerezzek egy olyan tapasztalatot, ami már használható lesz a sok helyzetével visszaélő munkáltatóval szemben.
Ha tényleg aszerint kapnák az emberek a fizetést, mennyire jók, és mennyire akarnak dolgozni és mennyire tesznek meg mindent, akkor a 2 nagynéném se biztos, hogy kiment volna tartósan.
en 11 eve az usaba elek.100$ jottem ki,nem ismertem senkit.mara mar hazaim vannak floridaba,jol mano uzlet.
azt azert megsugom,hogy a felesegemmel sokszor annyit dolgozunk,hogy honapokig nincs egy szabadnapunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!