Normális gondolkodásom van?

"és tudom, hogy az osztálytársaim nem úgy éreztek mint én"

Tessék, biztos én is felszínes vagyok de rögtön kiláttam a 20 sorból azt az egyet amiből kitűnik, hogy egyszerűen csak nagyképű vagy.

Előző válaszolónak:

"rögtön kiláttam a 20 sorból azt az egyet amiből kitűnik, hogy egyszerűen csak nagyképű vagy"

Röviden így van.

Kedves kérdező: amit ideírtál, abban semmi rossz nincs. Sőt, kb. minden 16-17 éves így gondolkodik, szóval ezek átlagos és hétköznapi gondolatok. Egy dologban tévedsz: hogy azt hiszed, hogy az eseted különleges. Valójában a 16-17 éves emberek szükségszerűen hajlamosak így gondolkodni, ez fejlődéspszichológiai közhely. Ez egy éretlen, kamaszos gondolkodásmód. Az arcod pedig tényleg nagy egy kicsit, aminek két oka lehet. Az egyik, hogy tényleg kimagaslasz a környezetedből, csupa hülyével vagy körülvéve. Majd ha egyetemre kerülsz, ez a helyzet igencsak meg fog változni. A másik oka az lehet, hogy bizonytalan vagy önmagadban, ezért nem mered megismerni a többi embert, és távol akarod tartani magad mindattól, amivel ők foglalkoznak, mert attól félsz, hogy kiderül, hogy nem is vagy annyival nagyszerűbb, mint ők. Tehát távol tartod magad a külvilágtól, hogy megvédd a kivételességed mítoszát. Ez azért butaság, mert két eset lehetséges. Az egyik, hogy átlagos képességű vagy, mint bárki más. Ebben az esetben túlzott ambícióid csak fölöslegesen kínoznak. A másik lehetőség az, hogy tényleg tehetségesebb, okosabb stb. vagy az átlagnál. Ebben az esetben meg nem kell félni a világtól, hanem részt kell venni benne, mert az egy csomó sikert hozhat neked. Mivel fogalmad sincs arról (önmagáról ezt senki sem tudja), hogy átlagos vagy-e vagy tehetséges, ezért nincs értelme most "terveket" megfogalmaznod vagy öngyilkosságot tervezned.

Egyébként sokan mondják, hogy a fiatal évek a legjobbak az ember életében, és a felnőttkor a munkával stb. meg nehéz - szerintem nem így van. Szerintem a felnőtt élete jobb, mert az embernek csak valós bajai vannak. Nemlétező problémákon, mint a kérdezőé, a felnőtt már nem kénytelen agyalni.

Mindne közösségben van egy lúzer akinek nincsenek barátai,müvésznek képzeli magát ,öntelt,esetleg wow-ozik is.

Haggyáááál

nem "normális" a gondolkodásmódod, de van ilyen. én nagyon hasonló voltam mindig, hiába mondták, hogy csak a kamaszkori nonkonformizmus beszél belőlem, tudom, hogy nem fog elmúlni. legfeljebb 4 évet élek még, nekem is egy tervtől függ. a magányosság érzetét viszont kinőttem 14 évesen, elfogadtam, hogy más utakat járunk, elfogadom az embereket is úgy, ahogy vannak, ők is részei a végtelennek, éljenek boldogan. én is gyakran találom meg magam zenében, műalkotásokban, olyanok, mintha nekem szólnának, vagy én alkottam volna - ezzel semmi baj, sokan vannak így, azt jelenti, azonosulni tudtál vele. szerintem ne kis világba gubózz, hanem találd meg a körülötted lévő végtelen világban a Te világod nyomait, mert ott vannak! engedd el a problémáidat, ne foglalkozz azzal, mi normális és mi nem, mások miért olyanok és Te miért vagy amolyan, inkább koncentrálj a célodra, arra figyelj, honnan jössz és hová mész. ne érezd többnek vagy kevesebbnek magad másoknál: mindenki más, mindenkinek van joga saját értékrendet teremteni. ha nem problémázol ezen, hanem elmélyedsz a világ jelenségeiben, hamarosan meg fogod találni atz, aminek örülni tudsz, ezzel együtt azt is, ami elszomorít: mert minél magasabbra megyünk, annál mélyebb mellettünk a szakadék.

20/L

"ha az nem sikerül, akkor öngyilkos leszek, ha sikerül akkor is öngyilkos leszek, csak kicsit később"

just do it...

mire öngyi lennél,már kimegy az emo a divatból ;)