Tegyük fel, hogy 20-25 évre börtönbe kerülnétek. Mi lenne az első gondolatotok? Mit éreznétek?

Ez bőven az a szint, ahol gyorsan meg akarok halni. Szeretem a minél nagyobb szabadságot, az, hogy ne mászkáljak el, az elképzelhetetlen. Már azt is pokoli nehezen bírnám, hogy ne motorozzak még csak évi párezer km-t se... Nem.

Durva sokkot kapnék és meg akarnék halni, hiába kapnék bármilyen körülményeket, nekem az nagyon kevés lenne.

Én lehet öngyilkos lennék és ez nem vicc. 25 év alatt elmegy az életem nagy része, még ha végig is csinálnám szerintem roncsként jönnék ki, munkám úgyse lenne mert nem adnának. Nyugdíjam se (vagy nem tudom nem értek hozzá).

Gyerekem sose lenne, magányosan élném le a maradék életem a szép lassan elsorvadó méhemmel.

Mondom ez nem élet, inkább a halál.

Azért ez nem hipphopp történik, aki bötrönbe megy, pontosan tudja, mit követett el, elég hosszú idő, mire ilyen ítélet születik.

Ezért ha kiderülne, mennem kell, már épp elég időm lett volna agyalni rajta, hogy hát, elszúrtad, lebuktál, így jártál.