Mi játszódik le a vén mamák fejében, amikor tolakodnak fel a BKV járművekre, nem törődve a leszállókkal, vagy bárki mással?

Rengeteg ilyen sztori történt velem,mióta nagyvárosban élek.Vagy felrohannak,közbe leverik a táskám,rámlépnek vagy pedig ha 1 megálló múlva leszállnak beállnak az ajtóba úgy, h senki ne férjen már föl, csak h ők majd letudjanak szállni.(nem tudom h nem vették észre, h eddig elég kevés ember ragadt fenn a buszon,mert vagyunk annyira normálisak h aki le akar szállni,azt kiengedjük).

Múltkor egy idős nő próbált felszállni legtömöttebb buszra( reggel,amikor mindenki munkába,iskolába siet,akik tényleg nem érnek rá..),és voltak akik már nem fértek fel,ő azért felszállt mondva h "van ott még hely",szó szerint annyi hely nem volt h egy zsebkendőt leejtsünk.Nembaj,ő felgyömöszölte magát,miután a sofőr nagynehezen betudta csukni az ajtót.1perc múlva halljuk h telefonál vkivel a "kedves" néni,megy a temetőbe...Asszem ott szállt el mindneki agya a buszon...

Nem értem meg mi ilyen sürgős nekik mindig,miért velük van tele a busz,miért reklamálnak állandóan...

Ezeket a néniket a társadalmunk etikettje alakította ilyenné!

Budapesten ritkaságszámba megy, hogy átadják a jobban rászorulóbbnak a helyet! Ha nem lenne ennyi tapló, aki ülve bámul ki az ablakon letojva magasról, ha valakinek szétcsattan a fájdalomtól a lába, vagy tele van szatyrokkal, vagy terhes, vagy sápadt, vagy tökmindegy mi baja van, akkor ezek "rutinos" nénikék sem tipornának le mindenkit a székért. Tény, ha változna a helyzet, akkor is kellene vagy 10 év, mire ráeszmélnének, hogy nem kell annyira sietni, de hát ezt mi főztük, együk is meg! Amilyenek vagyunk mi, olyanná válik környezetünk. Úgy is mondhatnám: Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! Csak ez éppenséggel társadalmi szintre értve....

Elég szomorú a helyzet, az tény. S nem úgy néz ki, hogy bármit esély is lenne javulásra. De hát így rohad a társadalmunk. Szinte sikk lett az elszemtelenedés. Az udvariasság meg már rég ciki...

Ja, ez a táskás dolog...

Egyszer hazafelé utaztam kollégiumból, és Győrben szálltam át buszra, és mivel késett a vonat, rohannom kellett, hogy elérjem az utolsó járatot, és tényleg épp hogy elértem, lihegek, cucctáska a hátamon, kiköpöm a tüdőmet, és egyetlen ülőhely volt az első sorban, az ablak oldalán, kívül ült a nyanya. mondom neki szépen, már amennyire kapok levegőt, hogy legyen szíves beljebb ülni, hogy legalább a táskám lerakhassam, erre azt mondja, hogy NEM, ő ugyan be nem ül. Kérdem, hogy mi baja a belső üléssel, a válasz annyi volt, hogy CSAK.

Na, gondoltam, valamivel jól meg kellene leckéztetnem, mégis mit képzel magáról. Erre egy hátam mögött ülő fiatal lány, akit az ember kapásból plázacicának gondolna, hihetetlenül kedvesen megkérdezte, hogy szeretnék-e leülni, én meg mondtam, hogy köszi, asszem ki fogom bírni (mégis milyen dolog már, hogy pont egy lány adná át a helyét nekem :) ). De ő nem szinte azonnal felpattant, és mondta, hogy üljek csak le. Nem hittem volna, hogy ez valaha megtörténhet, hogy az előítéleteim ilyen mértékben hamisnak bizonyulnak.

Szóval azóta más szemmel nézek az öregekre, meg a plázacicákra is :)

Hááát, akkor én most ünneprontó leszek... :-[

Kénytelen vagyok felhívni a figyelmeteket a buszokon, villamosokon ülő sok TINIRE!!!

Képzeljétek, engem már többször taszajtottak félre a villamos ajtóból fiatal lányok, mert törtettek az üres ülésekhez.

Amúgy én soha nem szoktam leülni, bár 54 éves vagyok, de szerencsére elég fiatalos, én úgy szoktam meg gyerekkoromtól, hogy álljak a buszon, villamoson, nekem ez nem okoz nehézséget, sőt jobban is érzem így magam. (Ha sok a pakkom, akkor azt leteszem a lábamhoz.)

A 19 éves lányomnak is az az első, hogy rohan egy üres üléshez és letrottyan rá, mint egy 90 éves köszvényes nyanya, pedig nem így neveltük!!! A férjem is teljesen le van döbbenve tőle...

El vagyok képedve azon, hogy vajon mitől van az, hogy a mai fiatalok képtelenek 3 percig egyfolytában a lábukon állni???... A 17 éves fiam is rögvest leül, ha elkezdek beszélni hozzá...

És bárhol körülnézek : összerogyott kamaszokat és gyerekeket látok! Padra, kőre, korlátra, lépcsőre, mindenhova képesek lerogyni, csak ne kelljen 2 lábon állniuk!

Na, erről mi a véleményetek???

Mert mondjuk az, hogy a 60-70 éves néniknek fáj a visszeres lábuk és fájdalmat okoz netán minden lépés, azt még meg tudom érteni...

Egyszer a buszon állnom kellett,amikoris a buszút 3/4énél elkapott a rosszullét.Hideg veríték a hátamon,elsápadás,kép elsötétül,érzem ha most nem ülök le azonnal elájulok.Megkérek egy olyan 50-60 év körüli nőt h adja át a helyét 1 percre különben elájulok.Azt mondta,nem mert ő öreg.Szerencsére meghallotta 1 arrébb ülő férfi és átadta a helyét mielőtt összeesek.

Ennyit az emberségről.

Am nem hiszem h minden öregnek fáj a lába, nekem pl fiatal korom ellenére gerincproblémáim vannak,amitől sajnos ha állok elég hamar iszonyúan megfájdul a hátam.És azt hiszem sokan ismerjük ezt a problémát, akik már több mint 12éve állandóan nehéz könyveket cipelünk a hátunkon.

Szerintem nem csak a mamák ilyenek. Az átlag magyar ember ilyen. Állsz a buszmegállóban, és az embereknek eszébe sem jut, hogy sorbanálláskor egymás mögé álljanak. Mindegyik a másik mellé áll, meg tolakszik. Fiatal, idős egyaránt.

Egyszer valami csoda folytán elkezdtünk sorban állni. 3-an voltunk, én voltam a 3. Gondoltam, így már egyértelmű lesz mindenkinek, hogy sor van, és annak a végén van hely, tehát mögöttem.

De nem. Nem mindenkinek volt egyértelmű. Jöttek az újabb emberek, és mellénk, elénk álltak.

Ekkor fennhangon megkérdeztem, hogy "Mi van, magyaroknál nem ismert a sorbanálás fogalma?" Akkor mindenki úgy tett, mintha nem is hallotta volna, mintha nem is róla lenne szó. Fejek elfordulnak, nézik a betont vagy a madarakat, stb. És mikor jön a busz, kivétel nélkül mindegyik tolakodik előre, nyomul, mintha az élete múlna rajta. Birkák.

Pedig a busz üres, mikor odaáll, 40 ülőhelyes, és jó, ha 20-an várunk rá...

Ez Magyarisztán. Ilyen a magyarok többsége. Egyedileg teljesen normális a többség. De minél több van belőlük egy helyen, annál idiótábbak lesznek, annál inkább elhatalmasodik felettük a csordaszellem.

nem értem, hogy a fiatal miért ne lehetne fáradt... én csak 20 éves vagyok, minden kedden és szerdán utazom az egyetemre, ahol reggeltől estig ott vagyok, és csupán három órám van, amin ülök, a többi időt végig rohangálom vagy ácsorgom...általában amikor este a villamost várom, már láthatóan remegni szokott a lábam, olyan fáradt vagyok... nekem nem szabad elfáradnom? a néni mást se csinál egész nap, csak otthon ül, vagy elmegy pletyizni meg bevásárolni... én meg rohangálok egész nap!

mellesleg pont egy ilyen este volt, hogy fáradtan lerogytam egy felszabadult helyre, ugyanis már a könnyem kicsordult kapaszkodás közben, annyira fájt a lábam...erre egy megálló után felszáll egy vén szatyor, aki olyan eszméletlen pálinkaszagot árasztott magából, hogy rámjött a hányinger. Erre megáll mellettem, de úgy, hogy szinte a nyakamba liheg... valószínüleg az undorító piaszagával akart elüldözni a székről... na mondom, akinek poharat emelgetni van ereje, annak legyen állni is, látványosan az arcom elé tekertem a sálat védve magam a szagtól és az ablak felé fordultam...érdekes módon arrébb is állt...