Miért nem szeretnek az osztálytársaim? (Vagy én nem szeretem őket? )
Elsőtől hatodikig egy eléggé elit suliba jártam, nagyrészt újgazdag szülők gyerekeivel. Negyedikig szerettem de egyre szétbomlott a közösség, hiába volt sok barátom, minket hívtak szó szerint "nyomorékoknak".
Így aztán elmentem abba az iskolába ahova a bátyám járt, és fogalmam sem volt mi vár rám ott. Először volt egy-két szimpatikus ember, de aztán kiközösítettek, és onnantól féléven át féltem iskolába menni, mert csúfoltak. Aztán, hiába hagytak már békén évvége előtt három hétig nem voltak barátaim. Következő évről sok jó emlékeim maradtak, és mehettem volna gimnáziumra is tovább ebben az iskolában, de nem tettem; mert továbbra is ott maradtak volna azok a gyerekek, akik berúgva jöttek be órára (úgy ahogy próbáltam figyelmen kívül hagyni az ilyeneket, de azért elég zavaróak voltak), a zsidózók stb. Na igen, persze nem mindenki volt ilyen, de a borzasztó tanárokkal már elég volt (pl. hagyta, hogy megdobálják kupakkal, vagy egy ilyen suliban ötször többet követelt a normálisnál, de az utóbbiak voltak a legszerethetőbbek, ja, és némelyiket egyszerűen túlkiabálták).
Aztán most állítólag az ország legjobb szakközépébe járok. Csupa olyan gyerekek vannak itt, akik közgazdászok akarnak lenni, vagy anyagi szempontból nagy céljai vannak...
Az igaz, hogy eléggé zárkózott vagyok, és más mint a többi (régebbi zenét hallgatok stb.), de nem értem mi a problémájuk velem, mert már szemetek is, és kezdem úgy érezni, hogy én vagyok a hibás, én vagyok a szerencsétlen, hogy egy közösségnek sem lehetek normális tagja.
(az első vagyok)
... de egyébként azzal sincs baj, ha egyedül vagy. A lényeg, hogy ne érezd magad magányosnak ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!