Igaz hogy cigánynak cigány a párja vagy szerintetek működhet magyar és cigány szerelem is ugyan úgy?

Természetesen működhet, de mint ahogy azt az első válaszoló is mondta, sokat számít a szocializálódás + egyes emberek előítéletei is bekavarhatnak egy ilyen kapcsolatba...

De mindezektől függetlenül működik a szerelem, és a párkapcsolat is. Még, ha a szokványosnál olykor kicsit nehezebben is.

Ez sok mindentől függ cigányok és magyarok között is van ilyen-olyan.. A legjobb barátnőm magyar és több mint 3 éve van a cigány barátjával. Nagyon szeretik egymást (ahogy a barátnőm elmeséli). A barátnőmnek eddig ő a harmadik komolyabb kapcsolata és azt mondja megtalálta élete párját és ,hogy tőle akar majd gyerekeket. Igen ám viszont már szinte olyan mintha a lány a "csávo" családjába tartozna.(még nem házasok,nem laknak együtt csak , sokszor van és alszik ott) . Teljesen átvette a "hagyományaikat" ,a beszéd stílusukat, az életmódjukat egyszóval a lány " elcigányosodott". Azelőtt értelmes , okos lány volt. Amióta ezzel a fiúval van nagyon megváltozott. Megváltozott de szemmel láthatóan nagyon boldog a fiúval. Nem tudom mi lesz velük a jövőben . Szóval a kérdésedre válaszolva : "CIGÁNYNAK CIGÁNY A PÁRJA"..ez csak részben igaz.

Lehet magyar is a párja de szinte 100% ,hogy a magyar "Elcigányosodik" . Viszont ha a cigány és a magyar is ragaszkodik a kultúrájához szinte lehetetlen( hosszútávon) egy ilyen kapcsolat. VALAKINEK ALKALMAZKODNI KELL! ( Én sajnos eddig csak olyat láttam amikor a magyar alkalmazkodott a cigányhoz) .

#4-hez. Sok igazság van abban, amit írsz, azonban van benne egy nagyon nagy tévedés, ami sok mindenre kihat.

Még véletlenül sem kell valakinek alkalmazkodnia!!! De lehetséges, hogy valaki fog.

Adott két ember, két egyéniség. Egy csomó dologban egyetértenek, más csomó dologban nem. Mindkettőnek vannak szokásai, felnőtt embereknél ez már csak így van. Ha ezeket mondjuk egy harmadik fél (aki ért hozzá) megismeri, akkor mielőtt ez a két ember találkozna, el fogja mondani a jövőjüket. Együttmaradnak, veszekednek, megértik egymást, egyik uralja a másikat, szétmennek, előbb, utóbb. Nagyjából ezek a lehetőségek. És ez akét fél alkatából következik.

Aki nem nyílt és kíváncsi jellem, annak ez nem fog működni. Aki empatikus, igen jó esélye van. Aki képes együttműködni, megoldja a harmonikus együttlétet. Olyan ez, mint két durva acélfelület, amely folyamatosan súrlódik. Vagy egyik csiszolódik vagy mindkettő. Anyagától függ. Vagy eltörik a egyik vagy nem. Anyagától függ. És ha összecsiszolódnak, az isten se választja szét őket. Mert tudják a megoldást - egymástól.

Aki uralkodó jellem, igyekszik a másikat önmagára alakítani. Aki feladó jellem, ezt meg is teszi és báb lesz. Vagy fáj neki és elválik, vagy nem és marad. Aki bábot csinál a másikból, előbb utóbb nem találja érdekesnek, mondhatnám, már nincs rajta "munka". Keres tehát másikat. Akik et felfogják, megbeszélik. Mindenkinek van ami fontos, de az a másiknak kevésbé. Adott, hogy azt tartják meg, akinek fontos. ÉS ezért az illető önkéntelenül hálás és sokkal könnyebben enged a másiknak abban, ami viszont neki fontos. Nem lehet ezt pár nap alatt megoldani. De lehet. Talán mindig jönnek elő újabb gondok. De ahogy telik az idő, egyre több a tapsztalat, meg lehet oldani, és az jó. Ezért néhány év múlva olyasmit is össze tudnak hangolni, ami korábban elképzelhetetlen volt. Ebből az is következik ,mindig a legkönnyebbel érdemes kezdeni, a többit addig elviselni, míg sor nem kerül rá. Minden azon múlik, képesek-e a megbeszélésre, igazmondásra, egyáltalán, a mondásra, ami nem vádol, hanem kérdez. Mit tegyünk? Így többesszámban.

És bármennyire nehéz elhinni, itt a két jellem számít, semmi egyéb. Legfeljebb az lehetséges, hogy akkorák az eltérések, amelyek az adott két jellem képességeit meghaladják. Ez nem az ő hibájuk, ez egy állapot, amivel vagy tudnak valamit kezdeni, vagy nem. Ha nem, akkor a barátság maradhat, a többi nem.