Mit szóltok a versemhez?

Talán a kategória nem helyén való, de hajnali 2 van. Ilyenkor itt vannak a legtöbben...

Szóval tudom, hogy nyelvtanilag nem helyes, bocs.

Egy olyan valakinek írtam ezt, akit r*hadtul szerettem, majd teljesen kifordult önmagából, menthetetlenül és nagyon sokat bántott engem. Persze a verset nem hiszem, hogy valaha is meg fogom neki mutatni, de jó volt kiírnom magamból.

Itt ott lehet kicsit értelmetlen lesz...

Mikor rád gondolok

Ökölbe szorul a kezem

A lelkem démonok tépik

És elvesztem az eszem

Itt állok a világ szélén

Készen állok ugrani

Ha nem tartasz vissza

Öröké fogok zuhanni

B*zd meg a szabályaid

Én nem érted élek

Majd szólj, ha ráébredtél

Hogy milyen szar az élet

Csak fordulj hátra és nézz vissza

Nem szúrja semmi a szemed?

Lecsúsztál a legaljára

Most meg nyalogatod a sebed

Szánalom az, az egyetlen

Amit irántad érzek

Egy senki lettél, sajnálom

Ja bocs, talán mégsem

Zárj össze minket egy szobába

Vívjunk megint csatát

Az eredmény ugyanaz lesz:

K*rvázol és szidod az anyád

Mert csak ehhez értesz

Önmagadat rombolni

Értem én, tudom, hogy milyen

Sokszor könnyebb feladni

Szedd össze magad végre

Rúgj kétszer magad alá

És ha majd újra a régi leszel

Szeretni foglak. Talán.

Na vélemény?

16L:)