Miért ennyire segítőképtelenek a magyarok?

Múltkor nálunk a lakótelepen, a Lidlnél történt, hogy odajött egy 20 körüli srác, és 80 ft-ot kért "kiegészítésképpen" kellett valamihez. Nem adtam. Aztán kijöttem az üzletből, és egy másik srác kért szintén 80 ft-ot. Egy brancs volt, mint kiderült .

Miért pont 75-öt kért ez is? Mondják azt,hogy 100 ft. kell, kerek perec, ki fog a tárcájában aprókat keresgélni? Hogy lássák, mennyi van benne?

Tudnék bőven kéregetős trükköket, kezdve a hátizsákos, vonat-buszjegyre gyűjtő kamaszoktól a vak koldusig, aki "munkaideje" lejártával bátran sétálgatott az utcán, de itt kevés a hely ehhez. A koldusmaffiáról már nem is beszélve...

A magyarok nem segítőképtelenek, csak egyszerűen unják már, velem együtt, hogy lépten-nyomon kéregetőkbe botlanak. Nem lehet nyugodtan megállni, vagy leülni valahová, hogy ne jönne oda tarhálni valaki. Volt, hogy 1 nap alatt háromszor jöttek hozzám. Nem szoktam adni, mert nem vagyok krőzus, én is hónapról hónapra élek, örülök, ha időben ki bírom a rezsimet fizetni.

Azt meg, hogy ki van rászorulva, ki nem, egyszerűen nem lehet már megállapítani. Sajnos.

Ha valaki rosszul van az utcán, és senki nem néz rá, vagy egy kisgyermek sírva álldogál egymagában és elmennek mellette, na, az már más dolog.

Vidékről járok Budapestre egyetemre. Egy időben több nap is ugyanabban az időben mentem haza. Egy fiatalember kéregetett, hogy kell neki a hazaútra. Adtam neki. Másnap ugyanott láttam, és még mindig ugyanannyi hiányzott neki.

Vagy az a koldus, aki röplapokat osztogat, majd utánadmegy, hogy szeretne tőled kérdezni valamit. Ha inkább visszaadod a lapot, és nem állsz le vele, akkor azt mondja magában: Dögölj meg!

Na akkor én elmondom, hogy nem csak a magyarok nem adnak. Pl. amikor négy hónapot Bécsben voltam, rendszeresen az Alser Straße és a Nußdorfer Straße megállójánál guggolt a lépcsőn egy idősebb nő, vagy egy fiatal lány énekelve. S bizony már volt, hogy délután volt, de nem volt valami sok a kis kalapkájukban.

Ja, a Mariahilferstrassén pedig ott kéregetett srác, aki már ránézésre is beteg volt (mind testileg mind szellemileg). Kb.kétszer láttam, egyszer adtam neki 1-2 eurót. S ezzel került is valami a kalapjába.

S ezzel nem magamat akarom fényezni, mert ha tehetném, többet adnék, vagy inkább támogatnék valamilyen szervezetet, amelyik az arra érdemeseknek segít. Mert köztük is vannak olyanok, csak ezt első ránézésre nem lehet már eldönteni.

Azért írtam, hogy világos legyen, nem csak a magyarok nem osztogatják a pénzüket kéregetőknek.