Miért ennyire segítőképtelenek a magyarok?

Én a legtöbb esetben szoktam adni az olyanoknak akiken látszik,hogy nem piára kell a pénz.

Mindenki megdolgozik a pénzéjért az biztos,de hát nem lehet szemet húnyi az olyan dolgokra amelyek ,,megkövetelik,, a segitséget.

Emberek vagyunk.

Nem tudom melyik városban volt mindez. Én sokszor járok Budapesten, és teljesen megdöbbentem, hogy mennyi ott a koldus. Kb. 5 percenként belebotlasz egybe. Nem tudsz úgy elmenni egy pár sarokra lévő boltba, hogy ne menne oda hozzád legalább egy. Körülbelül úgy éreztem magamat, mint egy szegény afrikai országba csöppenő nyugati turista, akit csapatostul megrohannak az éhező gyerekek.

Kezdetben még szoktam adni egy-kettőnek, de hamar meguntam. Ha minden kéregetőnek csak 100 forintot adnék, egy hosszabb úton az már több ezres nagyságrendre rúgna. Nem beszélve arról, hogy elvileg Budapest a leggazdagabb város Magyarországon, ott a legnagyobb az egy főre jutó GDP, ott a legtöbb munkahely, és mégis folyton ők kéregetnek tőlünk vidékiektől. Ez azért már pofátlanság. Nehogy már én tartsam el a fél fővárost.

Most már ott tartok, hogy ha Pesten járok, már messziről igyekszem elkerülni a koldusokat, és nem adok senkinek. Függetlenül attól, hogy hogy néz ki, milyen korú, nemű, színű, szagú és halmazállapotú.

Na, szóval azt akarom mondani, hogy ha nap mint nap nagy tömegben találkozol a koldusokkal (mint pl. Pesten, vagy akárhol, ahol sok van belőlük), akkor egy idő után érzéketlenné válsz az ilyesmire. Az elsőt még meghallgatod, pénzt is adsz neki, aztán mikor már a huszadik zaklat téged aznap, akkor eleged lesz, és elküldöd a francba: "Hagyjál békén, nem érdekel, dögöjjé' meg!" Pedig lehet hogy pont az a huszadik a legnormálisabb, aki valóban rászorul, de addigra már nem tud érdekelni.

Valószínű a kérdésben szereplő srácnak is ezért nem adott már senki.