Akiket fiatal koruk óta zseniként kezelnek, azok hamarabb esnek a dekadencia medrébe?

Engem óvodás korom óta zseniként neveltek. Igaz, szüleim válásakor (11 évesen) pszichiáterhez kellett mennem, hogy felmérjék, kihez kötődök jobban, és ki az, aki a fejlődésemben jobban tudna támogatni. A pszichiáternél elvégeztettek egy IQ-tesztet, ami szerint 147-es IQ-m van.

Most 23 vagyok, és diploma nélkül dolgozom Hollandiában, végzettséget nem igénylő fizikai munkám van. Három hete nem gyújtottam rá füves cigire, de előtte majdnem egy évig minden nap többet is elszivtam, valamint volt, hogy emellett még alkoholista is voltam.

A következtetéseket rád bizom. Hosszú 'i' nincs a billentyűzeten, azért hiányzik néhol.

Utolsó:

Nálad talán a körülmények vezettek a mostani életstílusodhoz. Bár, a rendszeres alkohol és füvezés is nevezhető talán dekadensnek.

Más szemszögből, akit a tehetsége miatt folytonosan és elég sokáig felsőbbrendűséget sugalló befolyás ér (zseniként kezelik), az idővel maga is elhiszi, illetve belemerül.

Hogy ez mennyire üt ki, szerintem leginkább az illető gátlásosságán múlik.

Személyes tapasztalataim is ezt támasztják alá.

A szakmám területén tehetségesnek mondanak. Az egyetemen, ahova jártam, az egyik legjobb voltam az adott szakon. És ennek a hallgatótársak rendszeresen hangot is adtak.

És mondhatjuk úgy, hogy dekadenciába merültem.

Mindennek az utólsó pillanatban álltam neki, mert "Mit nekem határidő, úgy is pár pillanat alatt kész lesz!" érzéssel voltam eltelve. Az órákra egyáltalán nem, a dolgozatokra keveset készültem, mert úgy éreztem, nem jelenthet nagy kihívást.

Bár, végül jó eredményekkel végeztem el az iskolát, de ez nem igazán rajtam múlt (a tehetségemért nem én felelek, hiszen nem dolgoztam meg érte). A leírtak alapján, bizonyára beképzeltnek és hiúnak tűnök, de az életben ezt próbálom visszaszorítani.

Összességében igen, ha valakinek folyamatosan sugallják, hogy jó valamiben, akkor az valamilyen szinten dekadens lesz!