Kapunyitási pánik?

Valahogy így lehetne szerintem ezt tömören jellemezni.

Sose tudtam mi leszek, elvégeztem egy nyelviskolát, jártam 2 évig okj-n, most itt vagyok 24 évesen egy főiskolán, és azt hiszem megtaláltam az utamat. Jó helyen vagyok jelenleg, de egyúttal elégedetlen is vagyok

Jó lenne már dolgozni, már egyfajta biztos anyagi háttérrel rendelkezni. Pedig "még csak" nemrég töltöttem a 24-t. Ez még normális viszonylag a mai társadalomban.

De most érzem úgy, hogy kezdek bekattanni, úgy érzem késésben vagyok.

Zavar, hogy nagyon sokáig nem volt senkim, de a múlton nem lehet változtatni. Jó lenne már egy feleségnél tartani, a gyerekeket tervezni, és mindez olyan messzinek tűnik még :( , és valójában az is...