Elfogadnal egy fogyatekos beteg embert havernek/baratnak/parnak vagy szegyellned magad mellette?

jo kifogas sose rosz.

Te voltal beteg emberekkel ? Mert szerintem en voltam veluk es tudom mirol beszelelek . De hadjuk mert azt hiszitek jobbak vagytok nalam.

00:40-es vagyok: igen,kerekesszékes

A lepontozással szerintem nem kell foglalkozni.Annak az illetőnek mondanám,aki mesélte,hogy dolgozott beteg gyerekekkel.Elhiszem,hogy látott olyat és volt dolga olyan gyerekkel,aki nehezen tudott kapcsolatot kialakítani másokkal.De higgye el,hogy,aki családban nőhet fel és "csak" testileg fogyatékos,szellemileg teljesen ép,annak lehet ugyanolyan élete,mint bárki másnak!Mindenki jó valamiben,ezt kell megtalálni és kihozni belőle,de ehhez kell egy háttér,szülők,testvérek,akik szeretik és hisznek benne és segítik.Tudom közhelyesen hangzik,de enélkül rettentetes lehet.Gondoljon bele,milyen lehet az intézetben felnőtt beteg gyerekeknek feldolgozni azt,hogy a saját szüleiknek sem kellettek.Természetesen tudom,hogy vannak,akiket látogatnak és haza is visznek a szülők,de teljesen más valóban családban felnőni.Nehéz lehet nekik bárkihez is kötődni,hisz az intézetben dolgozok váltják egymást,új dolgozok jönnek stb.Ön sem merne kötődni senkihez,aki akár holnap után elhagyja.Nincs egy biztos pont és még azt is fel kell dolgoznia,hogy testileg más,mint a többi ember.

A szellemileg is sérültekről nem tudok "nyilatkozni",hogy az ő életük milyen és milyen lehet,"csak" a mozgássérültekről.

"Te voltál beteg emberekkel?"

Már az alapállás nagyon elhibázott.

Én jelenleg nem vagyok beteg, pedig már 31. évemet ülöm kerekesszékben. Remélem ezt a h1n1-t is megúszom :)

Kár, hogy fáj az igazság, pedig vsz. a legtöbben a kategórikus általánosításod miatt pontoztak le.

Egyetértek abban, h egy fogyatékost nem kell sajnálni. Csodálni lehet, de nem azért, mert fogyatékos! Ez csak egy állapot, erről nem tehet, ezért önmagában felesleges csodálni. DE! Ha legyőzi önmagát, felülkerekedik az állapotán, és kitartással, tanulással, hittel...stb. hasznos, tertalmas életet tud élni, az igenis elismerésre méltó, és tanulni lehet belőle. Ez ugyanolyan, mint amikor az élsportolókat csodáljuk azért, mert legyőzték a fáradtságot, fájdalmat, és megnyerték a versenyt. Mindkét teljesítmény mögött komoly testi és szellemi erőfeszítés áll.

Más: attól még, h valaki fogyatékos, még nem lesz jó ember. Köztük is vannak önzők, gonoszok, akikkel nem érdemes barátkozni. Ha meg valaki szimpi, akkor úgyis haver lesz, függetlenül attól, h egészséges-e.

Attól függ, hogy az fogyatékos ember milyen ember.

Nem tartom jellemzőnek a lelki sérülést. Azok közül, akikkel találkoztam, a legtöbbel normálisan lehetett kommunikálni.

Nemj lehetne ezt a "beteget" elfelejteni?

Higyjétek el, amilyen szavakat használtok, előbb-utóbb a saját szemléletetekre is kihat.

Mutatok valamit, lehet okulni :-)

http://www.youtube.com/watch?v=bdzQzQ_9rgE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=HZ-AcuT13HQ

Aki szerint annyira problémásak a fogyatékosok, az szerintem ha ilyen helyzetbe kerülne, nem tudná utánuk csinálni, mert nem lenne elég ereje, hogy tudjon így élni.