Elfogadnal egy fogyatekos beteg embert havernek/baratnak/parnak vagy szegyellned magad mellette?

En nem a csaldja voltam egyik gyerknek sem , Nem is szeretnek lenni . En probaltam segieni , de nem lehetett. Nem csak velem fordult ez elo, hanem a tobbi kolegaval is. Ugyhogy ugy erzem , nem en vagyok / voltam a hibas , hogy kicsitis nem tudtunk megbatarkozni azokkal a gyerekekkel..

Ott is volt egy kisfiu aki csodasan enekelt , mostmar elegge hires is lett , de kapcsolatot nem tudott senkivel teremteni .O is tolokocsiba kerult, lebenult mindket laba. Hiaba az addotsaga , mindenki szerette de egyszeruen keptelen volt egy normalis kapcsolatot teremteni a korulotte levo emberekkel.

lehet, hogy nem csak benne volt a hiba

hogy mennyire lesz társas lény egy testi fogyatékos ember, nagyon nagy szerepe van a környezetnek, ha intézetben voltál együtt velük, ott valóban kialakulhatnak azok a jelenségek, amiről írsz, de ha azt gondolod, hogy azért mert minden testi fogyatékosnak szellemi defektusa is van... eléggé rossz úton jársz

egy fogyi (lehet, h nem csak testi?)

Sokan írják, hogy szellemi fogyatékossal kizárt.

Hát attól függ. Az, hogy szellemi fogyatékos, elég tág kategória, szakmailag három típusa van: enyhe, középsúlyos és súlyos. Az enyhe értelmi fogyatékosságnak épp az az egyik jellemzője, hogy egy átlagos beszélgetés során nem, vagy csak nagyon nehezen állapítható meg, hogy valami baj van vele. Egy enyhe értelmi fogyatékossal simán lehet barátságot kialakítani, sőt, akár még szerelmet is. Ők még képesek józanul értékelni az emberi kapcsolatokat. Persze ehhez olyan ember is kell, aki képes egy fogyatékost egyenlő társként kezelni.

Pontosan. A fogyatékosság mértékétől függ. A szellemi fogyatékos emberek többségével egy szellemileg egészséges ember nem tud EGYENÉRTÉKŰ kapcsolatot kialakítani, párkapcsolatot pláne nem. Persze itt is a mértékétől függ, csak hamarabb lépnek fel problémák, bár az ember hozzáállása is nagyban befolyásolja.

A testi fogyatékossal bárminemű kapcsolat kialakítható, bár ez is emberfüggő. Nyilván, akinek élete értelme a túrázás, az eléggé nehezen fog párkapcsolatot kialakítani egy kerekesszékessel. Magatehetetlen emberrel pedig csak nagyon kevesen bírnák ki, vagy kezdenék el egyáltalán.

Én személy szerint úgy vagyok vele. Ezt előre nem tudhatom. Hiszen ha beleszeretek valakibe, akkor onnantól már édes mindegy milyen, hiszen úgy szeretem, ahogy van, és meg fogok tenni érte mindent, és nem érdekel, hogy fogyatékos, mert nekem akkor is a szerelmem lesz.

Ezt meg ugye nem tudhatom előre.

De az más kérdés, hogy van bennem egy tudatalatti gátlás, ami abból fakad, hogy a fogyatékosokat gyakran sajnálom, a sajnálatból pedig ritkán születik szerelem. De persze találkoztam olyan mozgásséült emberekkel, akiknek a kisugárzásuk, az életvidámságuk, az akaraterejük szinte a hatalmába kerített, és csodálatos érzéseket váltott ki belőlem.

De a lényeg a lényeg. Ha egyszer egy fogyatékos emberbe meglátok valamit és beleszeretek, nem fog érdekelni, hogy fogyatéks.

hát egen

ez a kettő létezik: sajnálat vagy csodálat...

pedig el kéne már felejteni mind a kettőt, és akkor végre egyenrangúak lehetnénk

Én úgy gondolom, hogy a fogyatékosokat nem szabad sajnálni. Az árt nekik.

A munkahelyemen van 2 nagyon gyengén látó, majdnem vak kolléga, akik vakvezető kutyákkal járnak dolgozni. Nagyon kedveljük őket, egyenértékű kollégák, a kutyáikat meg egyszerűen csodálom.

Ha valami oknál fogva úgy hozná a sors, hogy fogyatékosságom keletkezne, pl. kerekesszékbe kényszerülnék, vagy bármi, először azoknak a társaságától szabadulnék meg, akik elkezdenének sajnálni. Rájuk nincs szükség, alapvetően küzdő típus vagyok, akár Bill kapitány.

Úgy gondolom, aki a fogyatékosokkal nem tud mit kezdeni, az nem való olyan helyre, ahol velük kell foglalkozni. Ezt nem bántásból írom, de ott van példának anyukám, aki több, mint 25 éve tanítónő, és volt már dolga szellemi fogyatékos diákkal, akin azért látszott is, hogy nem 100-as, de nagyon jól megtalálta vele a hangot, és a szülővel is, a gyerek nagyon szerette anyut tanárként, és mai napig megismeri az utcán és köszön neki, pedig már rég volt.

Ez a kérdés elég meglepő,nem túl gyakori ezen az oldalon.Úgy gondoltam muszáj írnom,mert én a "fogyatékos" tábort erősítem.Pontosabban mozgássérült vagyok.Az életemről csak annyit röviden,hogy két diplomám van és egy boldog párkapcsolatom,a párom teljesen egészséges.

Sokan gondolják azt,ha valakinek testi hibája van,akkor annak szükségszerűen agyi esetleg lelki sérülése is van. Teljesen téves elképzelés. Volt egy hozzászóló,aki a család fontosságára hívta fel a figyelmet.Abszolut így van!!! Nagyon kell a családi háttér,a támasz,de az is,hogy ne kezeljék az embert Ufo-ként.Ha hibát követ el,akkor szidják meg,ha rosszul viselkedik,akkor ne nézzék el neki,ha úgy gondolják,hogy valamire egyedül is képes,akkor ne segítsenek addig,amíg rá nem jön,hogy meg tudja csinálni.Természetesen a sikereknek ugyanúgy örülni kell,mint egy egészséges gyerek esetében.A lényeg,hogy ne kezeljék betegnek,se súlykolják belé,hogy neked ez nem fog menni stb.Család nélkül nehezebb beilleszkedni a társadalomba is,fontos,hogy ha szellemileg képes az illető,akkor egészséges gyerekek közé járjon iskolába,így megkönnyítve a további beilleszkedést.

A párkapcsolat valóban nehezebben jön össze,főleg tinédzser korban,hisz akkor még nagyon nagyon fontos a külső.Egyrészt szerencsés vagyok,mert minden nagyképűség nélkül mondhatom,hogy szépnek születtem,de a betegségem miatt ebből előnyöm csak később származott.Amikor már érett egy férfi és egy nő arra,hogy ne csak a formás combok miatt álljon szóba egy másik emberrel,hanem,mert szeretné vele jól érezni magát,nevetni,vagy épp komolyabb beszélgetéseket folytatni.A testiség fontos,nem csak az egészségeseknek,de felnőtt fejjel úgy gondolom,hogy az csak kerekebbé teszi a világot,de nem az alapja.Természetesen a párommal ebben is passzolunk. :) Voltak félelmeim,nyilván minden nőnek vannak.Van,aki a narancsbőre miatt aggódik vagy a súlyfeleslege miatt,nekem mások voltak a félelmeim,de a párom bebizonyította,hogy nőként is vonzónak talál.

ma 00:40-től megkérdezhetem, milyen fogyatékossága van?

kerekesszék, egyéb?