Elfogadnal egy fogyatekos beteg embert havernek/baratnak/parnak vagy szegyellned magad mellette?

Attól függ miben fogyatékos?!

Ha szellemileg sérült valószinűleg szerelem nem alakulna ki, szerintem barátság is nehezen, persze ez a sérülés mértéktől is függ.

Fizikai fogyatékosság esetén már nem ennyire nehéz, de monsódjuk nagy felelősség olyannal szerelembe esni, aki mondjuk mozgásképtelen. Remélem érted.

Szóval ez a mértéktől függ, de a barátság sok minden kibír. Szerelemben már nehezebb lenne a döntés, de ha már eldöntöttem nem szégyellném :)Ebben nincs szégyellni való.

Ez nem elfogadom-nem fogadom el kérdése...

Ha találkozol valakivel, aki "hatással van rád", nem te döntöd el, hogy a barátod lesz-e vagy több.

Az jön magától.

Aztán ha valaki a barátod lesz, lehet akár három orra meg négy szeme is. Akkor is a barátod lesz =)

Ismertem egy lányt a főiskolán, aki valami mozgási rendellenességben szenvedett, furán járt, és mivel nem tudta megtartani magát, bottal járt, de nagy koponya volt, szerintem hamarabb végezte el a sulit mindannyiunknál. Kedves, barátságos lány volt, amíg láttam a suliban, barátkoztunk, de olyan szoros barátság nem volt, hogy aztán meg tudjam keresni, de valaki biztos tud róla, akivel régebb óta barátok voltak. Minden esetre ráismernék, ha összefutnék vele akár az utcán.

Ismertem egy másik lányt, neki látványosan annyi fogyatékossága volt, hogy az egyik kezén nem fejlődtek ki az ujjak. Egy darabig jóban is voltunk, csak ő ezzel a fogyatékával visszaélt, megbántott, így vele már nem tartom a kapcsolatot.