Nincs semmi becsületem, mit tehetnék?

Először rá kellene jönni, hogy mi lehet ennek az oka? Akkor tudsz változtatni.

Az írásod ezerszer jobb, mint az itteniek 90%-ának (a hibák nagy részét elgépelésnek vettem), szóval annyira buta csak nem vagy...

...felteszed a kérdést, mintegy máris elutasítva a lehetséges választ, hogy "legyek pozítív"?"

..a probléma abban rejlik, hogy te kívülről, az emberektől várod a megerősítését önmagadnak, pedig azt csakis önmagadban találhatod meg...

...ha önmagadról "lúzerként" gondolkodsz, miért várod el, hogy a világ másként nézzen rád, hiszen ezt üzened tudat alatt mindenkinek: rúgj belém, vess meg, mert én is megvetem magam...

...talán nem ártana valamilyen személyiségfejlesztő könyvet olvasnod, vagy tanfolyamra jelentkezned...arról nem is beszélve, hogy gyermekedbe is ezt írod bele (ez tudat alatt működő)

...kíváncsi lennék arra, te miképpen nézel másokra?...kevesebbnek, avagy többnek hiszed öket magadnál?...és persze miért?...

...egy kicsit kényeskedő kérdésnek érzem inkább, amit föltettél, mint őszinte kérdésnek, mert erre lehet hivatkozni, depresszióskodni (és az is figyelemfölhívásnak számít, önmagadra)de vajon jó ez neked?...és mégegyszer mondom, "a hiba az ön készülékében van"...

Pedig egyáltalán nem biztos, hogy a 2.-nak nincs igaza. Egyáltalán nem biztos, hogy az ilyen depizős és szenvedős embereknek, mint a kérdező, empátiára van szükségük.

Sokszor az az érzésem, inkább egy jó nagy pofon kellene nekik. És ezt nem szemétkedésből írom, hanem mert látom, hogyan lovalják bele magukat az önsajnálatba. A saját érdekük lenne, ha valaki végre kirángatná őket belőle. A lelkizés pedig - tapasztalat - nem segít, hanem ront a dolgon.

...nincsen semmi becsületed, ez nem csoda, hisz te aki mindent és mindenkit lenézel, csodálkozol, hogy eztkapod vissza?!

...ne feledd el soha, a világ tükör, s te vagy aki belenéz!...vagyis a világban (ami körötted van) önmagad lelkületét láthatod tükröződni...és ha nem tetszik a látvány, csakis te tehetsz ellene...ez a MINDENSÉG TÖRVÉNYE, amelyet Isten azért állított, hogy az emberi lélek megjavulhasson...így a tied is...mindenkié...

...ne az édes szavaknak higyj, hanem az igaz szavaknak, amelyek lehet nem mindig édesek, de gyógyulást hordoznak, mint a gyógyszer is amelyet fájdalmainkra , kínjainkra beveszünk...

...nem te vagy a hibás abban, hogy ezt tapasztalod meg, de gyötrelmed amelyet a világtól elszenvedsz, segít téged abban, hogy keresd annak ellenszerét, gyógyszerét, amely nem más mint a világ működésének megértése, amelyben segítségedre lehetek...inkább mint az aki édes szavakat suttog a füledbe, arról hogy "szard le a világot"...így ha gondolod privát!!!!

Kedves kérdező,nézd el nekem,hogy válaszom Arjunához intézem mert teljes mértékben egyetértek az általa leírtakkal...

erről eszembe jut az a tétel,hogy majdnem mindegy mivel de valamivel azonosulnia kell az egonak,még ha az egy "lúzer imaege" az se baj,csak rá tudjam mondani ez vagyok én: egy örök vesztes...

legalább van okom sajnálni magam,megvan az identitásom,mégsem senki vagyok,hanem tudom ki vagyok hol a helyem...

ettől menekül fejvesztve mindenki,hogy senki legyen,akkor már inkább leszek egy balfék,még az is százszor jobb !!! csal legyen identitásom,tudjak azonosulni egy szereppel,mert akkor tudom ki vagyok,tudom,hogy VAGYOK egyáltalán

ahogy írtad is neki nem az a legfontosabb,hogy az emberek hogy viszonyulnak hozzám,hanem én hogy viszonyulok a világhoz,az emberekhez...

valószínű,hogy Őt egyáltalán nem érdekli a többi ember,leginkább magával van elfoglalva...

mert ha ezren is körül rajonganak de bennem nincs igazi érdeklődés,tisztelet irántuk akkor is magányosnak,kirekesztettnek fogom magam érezni...

az is lehet,hogy az önsajnálat a kábítószere,szereti a szenvedést,csak nem tud róla

írtad paradigmaváltásra volna leginkább szüksége....de ahhoz lehet,hogy kéne neki tényleg egy két kiadós pofon, hogy észhez térjen,mert a sok nyálas sajnálkozó dumától csak még jobban fogja magát sajnálni...