Miért van az, hogy manapság nem számít karriernek, ha valaki családanyaként otthon van, és hosszú évek munkája után jó gondolkodású gyereket enged útnak az életbe, és egy normális hátteret biztosít a családnak a mindennapi élethez?

Szia! Én 4 éve élek külföldön. Férjhez jöttem ide és a férjem kimondott kérése volt, hogy ne dolgozzak. Kezdetben tetszett is. Hiszen nem ismertem a szokásokat, a nyelvet, nem voltak barátaim és idő kellett, amig megszokom az itteni életet. Egy postára való elmenést is előre meg kellett tervezni.

De ahogy telt-múlt az idő, már nem elégitett ki az itthoni munka. Mindig rend volt, mindig volt főtt kaja. Fittness terembe is jártam és barátnőim is lettek, mégsem voltam elégedett.

Most 4 órában dolgozom. Reggel megfőzök, takaritok és 11-re járok dolgozni. Szerencsém van, mert a kisfiamat bevihetem a munkahelyre (8 hónapos), ahol működik egy bölcsöde a dolgozóknak és akár óránként is fel tudok menni hozzá. Munka után együtt megyünk a férjem elé és az egész délutánt/estét együtt töltjük. Igy most már jól érzem magam. Dolgozok is és otthon is vagyok. Arról nem is beszélve, hogy nekem nagyom kellemetlen volt,amikor mindenre a férjemtől kellett a pénzt kérni. Nekem igy lett kerek az életem. De ha napi 8 órát kellene dolgozni és még plussz kettőt utazni a munkahelyre és este hulla fáradtan végezni az otthoni munkát, azt nem birnám.

Én csak két dologra szeretném felhívni a figyelmed:

1.) Azoknak a gyerekeknek, akiknek az anyja dolgozik, túlnyomó része teljesen normális ember lesz, nem megy el otthonról 16 évesen. Miért? Elég ha csak belegondolsz, hogy az emberek túlnyomó részének az anyja dolgozott, nem pedig háztartást vezetett főállásban.

Abban egyetértek, hogy ha az anya foglalkozik a gyerekekkel, akkor kisebb eséllyel mennek el 16 évesen.

2.) Jó dolog főállású anyaként otthon háztartást vezetni, de ebben nagy a veszély is! Fontos, hogy a gyerekeid megfelelően önállóak legyenek.

Szóval az egy dolog, hogy Te ráérsz megcsinálni a házimunkát, de igenis arra kell nevelned őket, hogy ők is segítsenek benne.

Vagy ha a házijukkal bajlódnak, ne rohanj oda egyből segíteni, hagyd hogy először ők próbálják megoldani! Nagyon fontos, hogy ne telepedj rá a gyerekeidre!

Mindenféleképpen menj el otthonról néha, minden gyereknek szüksége van arra (néha), hogy egyedül vagy a barátaival legyen otthon!

Alapvetően jó dolog, amit akarsz, de nagyon kell figyelni, hogy a gyerekeid önállósága normális maradjon!

Nő vagyok, de engem biztos nem tenne boldoggá. Téged meg biztos, hogy igen. Mindenki csinálja azt a munkát, amit szeret.

1. Az a szépséghiba ebben az életfelfogásban, hogy gyakorlatilag kidobtad a diplomád az ablakon. Ha főállású anya leszel, miután felnőttek a gyerekeid sehova se tudsz majd elhelyezkedni.

2. Ha beüt egy válás totál padlóra kerülsz és ki leszel szolgáltatva.

3. Az meg a másik, hogy férfiként úgy gondolom a háztartást az egész családnak kell vezetnie megosztva a munkát, tehát kiveszi a háztartási munkából a részét

- a férj

- a feleség

- és a gyerekek is!

És így abszolút nem sok munka a háztartás vezetése, a család megszervezése.

Szerintem semmi nem indokolja, hogy egy nő otthon maradjon hosszú évekig. Amig a gyerek pici az normális, hogy az anyuka többet van a gyermekkel, de szerintem óvodás kortól már nyugodtan elmehet 4 órába dolgozni, ha iskolás a pici, akkor már a 8 óra se akadály.

Én férfiként így látom.