Miért van az, hogy manapság nem számít karriernek, ha valaki családanyaként otthon van, és hosszú évek munkája után jó gondolkodású gyereket enged útnak az életbe, és egy normális hátteret biztosít a családnak a mindennapi élethez?

Érdekes, anyukám úgy nevelt fel hármunkat, hogy egyikünk sem akart elmenekülni 16 évesen. Szerintem akkor menekül el igazán a gyerek, ha állandóan a nyakán van az anyja, soha nem tud úgy egyedül vagy barátokkal ellenni a házban, hogy az anyja ne forgolódna-tüsténkedne a környéken.

Azok a gyerekek pedig, akiket állandóan pátyolgat az anyukája, komplexusos, gátlásos emberek lesznek, akik az anyjuktól függnek. Mert kihez fog odarohanni a gyerek, ha baja van? Az anyjához. Ám néha az anyának "nem szabad" ott lennie, hogy a gyerek maga oldhassa meg a problémáit. Ám ha az anya mindig ott van a gyerekkel, ez az önállóság nem valósul meg.

Nekem például sokat segített az, hogy anyám sosem várt otthon a kajával, nekem kellett azt megcsinálnom. Ha ez vagy az felmerült, nekem kellett megoldanom, a tanácsát maximum este kérhettem ki. Ez biztosította az önállóságomat.

És mi a helyzet az otthoni munkával, varrással? A szomszéd varrónő, és amíg otthon voltam, állandóan átcsöngetett hozzánk, mert annyira nem tudott kivel beszélgetni. Az ember észreveszi egy idő után, hogy magával beszélget, kell az emberi interakció. Na ezért írtam azt, hogy ebbe bele lehet bolondulni.

Ha valakinek ez az életcélja, és ezt meg is tudja valósítani, amit te szeretnél, akkor tegye meg, nem kell ezért lenézni vagy bántani. Nem mindenkinek egyforma a gondolkodása! Én a magam részéről ahhoz a táborhoz tartozozom, aki nem tudja elképzelni az életét úgy, hogy mindig otthon van, gyermeket nevel, mos, főz, takarít. Nekem is szükségem van arra, hogy dolgozzam, kimozduljak otthonról a mindennapi életbe, amit megszoktam. Bár én otthon is azt láttam, hogy mindkét szülő dolgozik, emellett anyu ellátta a háztartást, nevelt minket bátyámmal, és nem akartunk 16 évesen elmenekülni otthonról, mint ahogy az előzőekben olvastam. Igaz, sokszor voltunk hétvégén a nagyszülők felügyeletére bízva, de ettől sem sérültünk sem lelkileg meg sehogy sem.

De fenntartom továbbra is azt, hogy kinek így, kinek úgy hozza az élete a dolgokat. Igenis vannak olyan beállítottságú emberek, akiknek úgy kerek az élet, ahogy te/ti is szeretnétek. Azért nem kell elítélni senkit, mert otthon maradna családanyának, vagy azért mert dolgozik mellette. Én sok sikert szeretnék kívánni nektek a boldog családi élethez, szép gyermekekhez!

Családanyának lenni az igazi karrier. Én mindig csodálattal néztem azokat az anyákat,akik a családjukért élnek, bevásárolnak, főznek ,takarítanak, elviszik a gyereket az iskolába, óvodába, hazahozzák őket, segítenek a házi feladatban, vacsorát készítenek, mosogatnak, mosnak, teregetnek, vasalnak stb stb, és soha annyit sem mondanak, hogy elfáradtam. Én fele ennyit nem bírok. Ja,és persze emelett mellékesen még elmennek dolgozni is. Igazi nagy feladat beosztani minden nap az időt. Sokan a házimunka részt úgy fogják fel, hogy ez alap. Mármint a férjek. Csak egyszer, egy napig próbálják ki. Nem igazán tudják megbecsülni, hogy milyen fontos a házimunka rész..

a mai világban nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy ,,csak" háziasszonyok legyenek, mert akkor a család nem tudna megélni.

Szerintem ha a nők megtehetnék,hogy otthon maradjanak, és ne kelljen dolgozniuk, nem lenne ennyi probléma a mai tizenévesekkel.

Az biztos, hogy lehet ezt úgy csinálni, ahogy Te is írod. Ez így ténylegesen egy komplex dolog, régen nem is csodálkozott ezen senki. Ma már ki mondhatja el magáról, hogy "azért nem láttál még ilyet, mert ezt a felsőt anyukám varrta/kötötte/horgolta/hímezte "stb? A suliba nem zsebpénzzel mennek a gyerekek, aztán a büfében állnak a sorban a végén pedig vesznek egy csokit, mert a zsemle elfogyott. Csomagolt uzsonnát pl. nagyon keveset látok (tisztelet a kivételnek). Ezek a gyerekek természetesnek veszik, hogy már este be van csomagolva a táskájuk, még a lustábbakat is leellenőrzik, másnap nem kapnak olyanért rossz jegyet, vagy bejegyzést, mert hiányzott a felszerelésük (tornacucc, térkép, munkafüzet, amiben elvileg ott lapul a házi feladat is). Ha hazaérnek, velük foglalkozik anyuka, nem a munkából hazahozott aktákat bújja, nem más emberek könyvelését próbálja rendbe hozni. És még millió dolog van, ami még erről eszembe jutott. Aki képes ebben örömét lelni és tényleg profin csinálja, annak lehet teljes így az élete. Akik csak robotot látnak a házimunkában, hiszen 8-10 órai munka után mondjuk egyedül végzik otthon, miközben a párjuk kényelmesen elnyúlva meccset néz, akiket már egy hónaposan arra késztet a gyerekük sírása, hogy elkezdjék szervezni a bölcsődei elhelyezést, nyilván nem így gondolkodnak. Vannak, akik GYES betegséget kapnak az "otthon üléstől", akik csak úgy érzik jól magukat, ha nap mint nap társaságban vannak (esetleg ennek középpontjai), beállt az életük arra a ritmusra, ami nekik megfelel. Akinek így jó, az nem fog akarni otthon maradni, kell az életébe a pörgés, neki úgy természetes. De szerintem nem is kell elvárni tőlük, hogy megértsék, hogy ez is teljes dolog tud lenni annak, aki jól csinálja. Mindenki csinálja úgy, ahogy neki megfelel,csak egy fontos dolog van ebben, hogy a párod is így gondolja. Amit említettek már itt páran, abban is van igazság, jórészt tapasztalat, ha nem is biztos, hogy saját. Mégpedig az, hogy míg okés a kapcsolat, addig megbecsült munka, amit az asszony csinál, értékes és értékteremtő, még akkor is, ha a bankszámlájára ezért nem érkezik egy peták sem. Amint valami elromlik és ne adj isten kenyértörésre kerülne a sor, gyakran előfordul, hogy azt mondják: mindenért ÉN dolgoztam meg, csak én kerestem pénzt, minden az enyém!!! Még, ha jogilag nincs is így, sajnos csak évek pereskedése hozza meg a döntést, addig pedig keserves időket élnek át ezek az asszonyok, sokszor még ez után is. Tehát ez a felvetés is jogos, és persze az is, hogy ha a gyerekek kirepülnek, 18-20 év után nulla gyakorlattal, egy elavult diplomával mit lehet kezdeni? Van olyan is, persze, aki ezt a részt is flottul meg tudja oldani, de az ilyen nagyon kevés.

Én arra szavazok, hogy mindenki csinálja úgy az életét, ahogy ő maga jónak látja, és ha ez a párjának is úgy okés. Nem árt azonban, ha meghallgatjuk a másik felet is, más szemszögből más dolgok látszanak, okos ötletekkel is szolgálhatnak. Ám bárkit lenézni a maga által választott életút miatt elég bunkó dolog. Erről csak az idióta reklám jut eszembe: "Közöd???"

Nyugaton van egy reklám, ahol a családanya a hülye beszólásokra, hogy mit is csinál, azt válaszolja: vezetek egy jól müködö családi vállalkozást.

Ezt nagyon sokan elfelejtik, hogy egy családanya nem csak mos-föz-takarit-gyereket nevel, hanem ezenkivül még sok mmindent megtesz.

ÉN már több, mint 20 éve vagyok "CSAK" háziasszony, de nem ülök állandóan otthon, járok meberek közé is, otthon a pénzügyeket és az egyéb szervezéseket is én intézem.

Nemvagyok állandóan a gyerekek nyakán, söt igenis önállóságra szoktatom öket - és ezt annál jobban meg tudom tenni, mert nem kell még a munkahelyi gondokkal is egyezteteni. Mindegyik gyerekem már nagykorú, de a saját szobájukat takaritják, mosnak magukra, ha megkivánnak valami extrát,akkor megfözik (a fiúk is!). Ugyan itthon laknak, mert még tanulnak, de meg van a saját birodalmuk, ahol felnöttként élhetnek.

Én se bolondultam meg, az alatt sokat tudtam magamat továbbképezni, megtanultam egy idegen nyelvet tökéletesen, a mérnöki diplomám mellé könyvelöoi képesitésem van, egy online szakácskönyv társszerzöje vagyok, több hobbym van - a fözésen (különleges ételek) kivül még egy kisebb botanikus kertnek is segite azzal, hogy különleges növényeket szaporitok a számukra.

Ha valaki háziasszonyként elhülyül és elhanyagolja magát (mert most 50 felett is még tudom a lánykori ruháimat hordani - 155 cm/ 45 kg), az nem azért mert háziasszony, hanem mert igénytelen mgaával szemben. HA egy nö csak azért törödik magával, mert mások mit szólnak, az eléggé szánalmas, egy nönek elsösorban saját magának, de közvetlenül utánna a férjének kell, hogy tetszen, és azért legyen ápolt, hogy a családja is jól érezze magát vele. Ugyanez érvényes a szellemiekre is, ha valaki nem müveli magát, az elbutul, akár eljár dolgozni, akár otthon marad.

A kérdezönek: ha te biztos vagy benne, hogy a párodban megbizhatsz, és tényleg családanya akarsz maradni, akkor ne foglalkozz a többiekkel, a te életed, neked kell, hogy megfeleljen és kielégitsen.