Ha a kiskeresetűek eltűnnének az országból, és csak a jól keresők maradnának, akkor azok továbbra is ilyen jól élnének? Vagy csak úgy tudnak lenni gazdagok, hogy mások szegények?

A nagy keresetű alkalmazott az esetek nagy részében nagyobb hasznot is hajt a munkáltató cégnek, mint az, akit kisebb pénzért vesznek föl. Mindenki annyi fizetést kap, amennyit a munkája kitermel: ez a magyarázata annak, hogy a fejlesztő-kutató milliós nagyságrendű fizetést kap, míg a takarító 80 ezret. (Ne kössön bele senki a számokba kérem, csak példaként írtam őket.)

A kérdésre a válasz az lenne szerintem, hogy az ország gazdasága átállna más irányba. Előtérbe kerülnének azok az ágak, amik a fejlesztéseket végzik, azaz a laborok, mérnökirodák stb. tovább tudnának működni. Az egyszerűbb munkákra viszont hamarosan megindulna a külföldi munkaerő beáramlása, hiszen minden ember munkájára szükség van, ez nem vitás. A fizetés nem a szükségességet mutatja, hanem a cégnek hozott hasznot.

Téged a vagyon keletkezése érdekel. Egy közösség egy tagja vagyonra két úton tehet szert. Értékteremtéssel és újraelosztással.

Az elsőt közönségesen munkának hívjuk, de annak nagyon sok változata van. Munka az árokásás és a napelem feltalálása is, de a kereskedés, vagy takarítás is. Csak egyfelől más a keletkező érték, és más a mások általi elismertsége. Mindkettő nagyon fontos.

A másodikhoz bizonyos feltételek szükségesek. Ha elég bonyolult a közösség tagjainak egymáshoz való viszonya, akkor megtehető, hogy a közösség egyes tagjainak vagyonát, illetve a közvagyont értékteremtés nélkül újra felosztjuk. Ennek eredményeként a szóban forgó személynek több vagyona lesz, mint korábban volt. Ezt alapvetően két módszerrel szokták véghezvinni. Az egyik a csalás. Ilyen, amikor közönségesen becsapnak, vagyis egy csereügyletben úgy tesznek, mintha egyenlő értékek cserélnének gazdát, de ez nem igaz, te mégis elhiszed. A másik a kényszerítés. Ezt egyszerűbben hatalomnak hívják, szert tenni rá bonyolult módszerekkel lehet. Egyik egyszerűbb változata a politika. Van bizonyos tudásod (leginkább a nyaláshoz). Ezt már hatalmon lévőknek felajánlod, szisztematikus munkával (értékteremtés, csak az érték a közösségnek káros) egyre inkább a bizalmukba férkőzöl, ezáltal magad is hatalomra kezdesz szert tenni. Persze eközben gyomorforgató munkát is végezned kell (mások megalázása), de az most nem számít.

Fentiek alapján világos, hogy a gazdagok egyrészt már meglévő gazdagságuk segítségével folyamatosan újraosztanak (elveszik a kiskeresetűektől), másrészt arra kényszerítik a kiskeresetűeket, hogy értéket teremtsenek, amiből aztán annyit visszajuttatnak, hogy a kiskeresetű képes legyen az értékteremtést folyamatosan végezni.

Ha ezek eltűnnének, akkor egy általános újrafelosztás következne. Egyes gazdagokból kiskeresetűek lesznek, és betöltik az előbbiek szerepét. A többi pedig folytatja, amit eddig.

Persze egy ilyen folyamat nem megy zökkenők nélkül, és lehet, hogy egyes gazdagok rájönnének, hogy az újraelosztás és értékteremtés meglévő módszereit és arányait új alapokra kell helyezni. És ezeket erőszakkal elvégzik. Forradalomnak hívják az ilyesmit. Lehetne reform is, de az lassú, és többnyire nincs kellő türelem hozzá.