Miért érvényesülnek jobban a 'nyálgép' emberek?
Adott a szituációm: 19 éves lány vagyok. 17 éves korom óta 'dolgozom' egy rádióban önkéntesként. Nem sokkal utánam megjelent egy csaj. Abban az évben elkezdtem rádiózni. Teljes odaadással rádiózóm, ez az 'életcélom', hogy bekerüljek abba a rádióba, ahol önkénteskedem.
A csaj csak idén kezdett el ott rádiózni, ahol én (most én szüneteltetem a suli miatt). A lány feljárkál a 'nagy' rádióba, mert 'ooooolyan régen látta' az ott dolgozókat, sütiket visz nekik, az egyik ott dolgozónak a szülinapjára 'könyvet' írt, és még sorolhatnám.
Én képtelen vagyok ilyen dolgokra. Ezzel 'elvágtam' magam, hogy ott dolgozhassak? Úgy érzem, a jövőben ez a csaj jobban fog tudni érvényesülni, mint én.
Jogos a félelmem? Mit tehetnék?
Nem feltétlenül kell "elásnod" magad szerintem. Lehet, hogy akik annál a rádiónál dolgoznak, pont ugyan úgy gondolkodnak, mint te. A nyalis az nyalis.. Akkor van félni valód, ha a lány munkája (nem tudom mit csináltok önkéntesként) egyenértékű a tiéddel, hiszen ebben az esetben őt jobban ismerik, és egyértelműen azt választják akiről valami információjuk van, pláne ha ő ezt azért csinálja, hogy jó benyomást keltsen.
Nem muszáj nyaliznod, azért hogy lehetőséget kapj, de nem árt, ha jobban megismernek.. Érdeklődj a munkájuk felől, vagy kérj tőlük tanácsot vagy bárhogyan lépj velük kapcsolatba (a saját határaidon belül) ne maradj te az "ismeretlen lány a háttérben".
Ahogy látom egy műsorvezető csajjal van jóban (akinek a könyvet írta) és egy másik lánnyal.
A 'magyarázatom' elején írtam, hogy én 'hamarabb' kaptam lehetőséget arra, hogy ott 'dolgozhassak'. Már korábban beszélgettem a hírigazgatóval, hogy mit kellene tennem, hogy ilyen pályán tudjak elhelyezkedni. Kaptam egy adag dicséretet tőle is, és a 'kis főnöktől' is pár ott dolgozótól, hogy nagyon kitartó és ügyes vagyok. Páran tartják bennem a lelket, akik ott dolgoznak, de félek. Nem kicsit.
Anyám! Miféle divat újabban ez a majdhogynem idegeneknek történő sütisütés? Ezt tanítják valahol a mai tiniknek és húszéveseknek?
Szomszéd mesélte, hogy nemrég becsörtetett a munkahelyére egy kiscsaj. Kiöltözve szép ruhába, és egy tepsi süteményt vitt magával. Nyilvánvalóan nyalizni ment ő is. Ott volt gyakorlatos hónapokkal azelőtt. Előadta nekik, hogy milyen jó volt ott dolgoznia, meg hogy hiányoztak neki, és csak úgy benézett. Persze felhívta a figyelmet arra is, hogy hamarosan végez a sulival.
Tök átlátszó, egyértelmű, hogy ott akar dolgozni, és nyal.
Állítólag nem kicsit volt nevetséges, de az okosabb kollégák nyilván nem fejezték ki véleményüket, inkább végezték tovább munkájukat, amint tudták. Csakhogy van aki imádja az efféle nyalizást, jópofizást, és bár ők a butácskábbak, azok akik nem igen vannak döntő pozícióban, ők viszont istenítették a csajt, hogy milyen kedves. Nekik nem esett le, hogy mire megy ki a dolog. Így azután még a sütemény receptjét is kérték tőle.
Na azt is személyesen vitte be a csaj, pedig feltalálták már az emailt... Szomszéd akkor épp szabadságon volt, úgyhogy nem tudja mit produkált a nő. A recept viszont a legvacakabb és legolcsóbb alapanyagokból összedobott valami volt. Főzött krém helyett pudingpor, tejszínhab helyett a műanyag hulala... Vérciki.
Egyébként nem tudom a többség hogy van vele, de ha nekem kellene választanom, akkor tuti nem választanék nyalizóst. Általában nagy a szájuk, nem figyelnek úgy a munkára, inkább a külsőségekre és a bájolgásra, ráadásul nem ritkán frusztlátak, szóval párkapcsolat nem működik, a munkahelyen meg játszák a boldogot, de a koncentrációjuk nem sokáig tart...
A munkájával bizonyítson az illető, ne a szájával...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!