Miért ilyenek az emberek? Miért vagyok én ilyen? Velem van a baj?
Kicsit lehet hosszú lesz a történetem, így akinek nincs kedve, ideje végigolvasni, nos én előre szóltam!
Az utóbbi időben észrevettem, h ha nem keresem az ismerőseimet, ők sem keresnek engem! Adott az a pár csoporttárs, akikkel 3-4 évig közösen toltuk a fősulit. Mihelyst befejeztük, vagy legalábbis már "nem volt mit kérdezni/kérni a másiktól", azóta eltűntek. Eltűntek alatt azt értem, h ha én nem keresem őket telefonon (mivel nem egy helyen lakunk), akkor ők egyáltalán nem hívnak/keresnek engem semmiért és semmikor. Minden májusban megbeszéltük, h de azért majd nyáron is találkozunk, beülünk valahová és beszélgetünk, iszogatunk. Mondanom sem kell ugye, h ebből sem lett sosem semmi, vagy legalább is velem együtt nem. Bezzeg ha vizsgaidőszak volt, szinte napi rendszerességgel tudtak csörögni, h ez kéne, meg az. Oké, megértem, a meló és a fősulis dolgok egyvelege miatt, kevés a szabadidő bla-bla-bla. De hát én is dolgozom és én is toltam/tolom a fősulit, mégis van időm arra, akit fontosnak tartok! Most miből tart felhívni a másikat, pár percre, vagy pár órát vele tölteni a délután, semmiből! Az embernek arra van ideje amire/akire szakít!
A volt osztálytársaimmal ugyanez a szitu. Velük már csak amiatt sem találkozok szívesen, mert nem érzem úgy, h valamire vittem volna az életben a suli óta eltelt idő alatt. 30 vagyok, de még mindig az anyámékkal élek, nincs párkapcsolatom, gyerekem. Ellentétben pár osztálytárssal. Kicsit úgy érzem, h én keveset értem el hozzájuk képest, ugyanakkor nem irigylem őket, mert bizonyára nem az ölükbe hullott az, amijük most van.
Bezzeg ha bármelyikkel (akár csoporttárs, akár volt osztálytárs) összefutok pl Tesco-ban, vagy bárhol, jönnek azzal, h na mi újság van?! Én meg ahogy lehet, kerülöm az ilyen véletlen találkozásokat, ha hamarabb meglátom őket, inkább hátat fordítok, nincs kedvem jópofizni egyikkel sem. Miért? Mert hónapok/évek után nekem ne jöjjön a mizu-jával, ha eddig lesz.rt, meg most egy boltban mit lehet beszélgetni...semmit!
válasza: válasza: válasza:
válasza:Dettó ugyan ez a szitu nálam is.
Én viszont nem tartom magam kevésbé érdekesnek,mert nincs gyerekem. Sőt jobb is egy fokkal. Biztos marha izgis lenne kismama haverokkal lógni és a gyerekről cseverészni. Én nagy városban lakom, van barátom aki kint van Londonban. Tavaly én is kimentem hozzá és amíg kint voltam sorra jöttek azzal,hogy ha majd hazajössz összefutunk dumálni. Megbeszéltük de egy sem sült. Na mondtam akkor le vagytok.
Én nem is keresem a 10-20 éves kihűlt barátságok felmelegítésére a kapcsolatot. Lettek helyette újak. Értelmes nem kihasználós kapcsolataim.
Bár igaz,hogy többet vagyok egyedül,mint szeretnék mégis mindig elfoglalom magam és ha néha összefutok valakivel akkor elbeszélgetünk és ennyi.
válasza:Nekem is elhaltak a régi barátságok. A középiskolaiak már a főiskola ideje alatt, mert messzire költöztem, ritkán jártam haza.
A fősulisak egy évig tartottak még az iskola befejezése után. Sorban mentek férjhez a volt csoport- és kolistársak én a harmadik után meguntam az esküvőkre járást (és azt a rengeteg költséget, amit jelentettek), és így mivel nem mentem el a negyedikre-ötödikre, kollektíven megsértődtek rám.
A későbbi baráti kapcsolataim pedig akkor szüntek meg, amikor nekem is gyermekem született és már nem tudtam szabadon beülni kávézgatni, dumálni. Nekik meg nem tetszett a játszótéri kisgyerekes program, amit én ajánlani tudtam.
Most vannak munkahelyi barátaim, de ezek sem fognak tovább tartani, mint a munkahely...
Szerintem nagyon nagyon ritka ma már az olyan barátság, ami sokáig kitart és túlél mindent (költözés, családalapítás etc...)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!