Miért ilyenek az emberek? Miért vagyok én ilyen? Velem van a baj?
Kicsit lehet hosszú lesz a történetem, így akinek nincs kedve, ideje végigolvasni, nos én előre szóltam!
Az utóbbi időben észrevettem, h ha nem keresem az ismerőseimet, ők sem keresnek engem! Adott az a pár csoporttárs, akikkel 3-4 évig közösen toltuk a fősulit. Mihelyst befejeztük, vagy legalábbis már "nem volt mit kérdezni/kérni a másiktól", azóta eltűntek. Eltűntek alatt azt értem, h ha én nem keresem őket telefonon (mivel nem egy helyen lakunk), akkor ők egyáltalán nem hívnak/keresnek engem semmiért és semmikor. Minden májusban megbeszéltük, h de azért majd nyáron is találkozunk, beülünk valahová és beszélgetünk, iszogatunk. Mondanom sem kell ugye, h ebből sem lett sosem semmi, vagy legalább is velem együtt nem. Bezzeg ha vizsgaidőszak volt, szinte napi rendszerességgel tudtak csörögni, h ez kéne, meg az. Oké, megértem, a meló és a fősulis dolgok egyvelege miatt, kevés a szabadidő bla-bla-bla. De hát én is dolgozom és én is toltam/tolom a fősulit, mégis van időm arra, akit fontosnak tartok! Most miből tart felhívni a másikat, pár percre, vagy pár órát vele tölteni a délután, semmiből! Az embernek arra van ideje amire/akire szakít!
A volt osztálytársaimmal ugyanez a szitu. Velük már csak amiatt sem találkozok szívesen, mert nem érzem úgy, h valamire vittem volna az életben a suli óta eltelt idő alatt. 30 vagyok, de még mindig az anyámékkal élek, nincs párkapcsolatom, gyerekem. Ellentétben pár osztálytárssal. Kicsit úgy érzem, h én keveset értem el hozzájuk képest, ugyanakkor nem irigylem őket, mert bizonyára nem az ölükbe hullott az, amijük most van.
Bezzeg ha bármelyikkel (akár csoporttárs, akár volt osztálytárs) összefutok pl Tesco-ban, vagy bárhol, jönnek azzal, h na mi újság van?! Én meg ahogy lehet, kerülöm az ilyen véletlen találkozásokat, ha hamarabb meglátom őket, inkább hátat fordítok, nincs kedvem jópofizni egyikkel sem. Miért? Mert hónapok/évek után nekem ne jöjjön a mizu-jával, ha eddig lesz.rt, meg most egy boltban mit lehet beszélgetni...semmit!
Köszönöm a válaszokat!
Azért sz.r ez így, egyedül. :S
Dettó ilyenek az én ismerőseim is...annyira undorító, hogy összefutok véletlenül velük, akkor jön a duma hogy 'jaaaj annyira hiányzol, olyan jó lenne találkozni beszélgetni....' persze. arról nem is beszélve, hogy van egy kisfiam, szülés után jöttek az sms-ek meg hívások, hogy 'na majd megyünk meglátogatni' stb. na azóta eltelt 3 év.
szóval én az ilyen emberekből nem kérek, csak a képükbe szoktam vigyorogni, hogy persze persze, kamuzzatok csak, úgysem érdekeltek.
szerencsére vannak rajtuk kívül olyanok, akiket érdekel, hogy mi van velem/velünk és nem restek felhívni és meglátogatni..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!