Az öregek miért hiszik azt, hogy a kor feljogosítja őket arra, hogy beleszóljanak más életébe? (tiszt. Kiv. )

Egy kisebb tömbházba lakunk. 25/L vagyok, nemrég végeztem az egyetemen, éppen gőzerővel állást keresek, eddig semmi.

(természetesen otthon mindenbe besegítek)

De a lépcsőházban (a szomszédosban is) sok öreg lakik, és már nagyon kezd elegem lenni, hogy állandóan beszólogatnak.

Ilyeneket szoktam kapni:

"Mikor mész dogozni?"

"Mikor találsz már munkát?"

"Ejj miért nem dolgozol?"

"Lopjuk a napot mi?"

stb. De nem csak velem van ez így, hanem aki itt lakik még, és nem öreg azoknál is.

Már annyira unom, hogy nem lehet mellettük úgy elmenni, hogy ne szólnának be valamiért. De mondom, nem csak velem csinálják, hanem több emberrel is, hiába fiatal, vagy felnőtt az illető.

A múltkor meguntam, és visszaszóltam az egyik öreg bácsinak, hogy törődjön a saját dolgával, mert én sem ugatok (elnézést) bele az ő életébe.

Erre megkaptam (nem csak tőle, hanem más öregektől is), hogy micsoda pofátlan vagyok, biztos a szüleimen élősködök, még soha nem láttak engem dolgozni, biztos ingyenélő vagyok aki segélyből él.

Miért ilyen rengeteg öreg? Nem csak a lépcsőházban, hanem úgy általában. (tiszt. kiv.) Miért hiszik azt, hogy csak azért, mert öregek, joguk van belefolyni más ember életébe?

Miért ők vannak felháborodva, ha valaki ezt szóvá teszi nekik?

Lehet, hogy bunkó voltam, de már elegem volt. Hogyan lehet az ilyeneket "lekapcsolni" úgymond?

Vagy csak velem fordul elő ilyesmi?

Veletek fordult már elő ilyen? Hogyan szereltétek le az illetőt?