Törvénybe kéne iktatni hogy egy szülő ne tehesse ki az utcára a kiskorú gyermekét, még akkor se ha az problémás, hanem kötelessége legyen több időt fordítani rá, megoldást keresni?

Az én anyám 19 éves koromban tett ki az utcára, miközben okj-s tanulmányokat folytattam egy másik városban, bejárósan.

Kitett és az OKJ-s megszerzése után még azt mondta hogy menjek főiskolára, amit nem tudtam befejezni 2 év után.

Most mivan???? Én beperelhettem volna??

Előttem kitette a nővéremet is-ő 16 volt, ahol pedig hamisan tanuzott az egész perben.(felbujtotta nővéremet hogy költözzön el +lelki+fizikai bántalmazás), majd a családra zúdított egy gyerekelhelyezési pert, amiben vissza akarta perleni a gyerekét. )

valaki írjon légyszi privit vagy valamit...

Eddig még nem történt olyan, hogy ki akarnám tenni a gyerekeimet az utcára, 3 is van, egyszerre kamaszodnak (18, 16 és 14 évesek), nem mondom, hogy súrlódásmentes lenne az életünk. Igyekszem megérteni őket, ápolni a lelküket, és a lehetőségeimhez mérten megadni nekik, amit szeretnének (pl. egy koncert, stb.)

Viszont van olyan ismerősöm, ahol 4 gyerek van, az apuka meghalt, a legnagyobb meg üti-veri az anyukát, ha nem ad neki pénzt piára meg cigire. Szerencsétlen mit csináljon, jelentse fel a saját gyerekét? Én nem mondom, hogy a szülők szentek, de egy kötelességeit ismerő, képességeihez mérten tanuló (akár közepes), segítőkész gyereket miért raknának az utcára? (Lehet, csak az én ismerőseim között nincsenek ilyen lelketlen felnőttek).