Mit kezdjek egy királylány szindrómás anyával?

királylány-szindróma: mindig azt hiszi, hogy az emberek önzetlenül segítenek neki, és persze a vége az, hogy kihasználják. Mindig azt hisze, hogy ha belevág valami újba, hogy az habostorta lesz és amikor szembesül vele, akkor sír, magába zuhan, és átkozza az életet amiért ilyen kegyetlen. És azt sem veszi észre, hogy mennyi lehetősége van, csak egy kicsit talpraesettebbnek kéne lennie és a dolgok után mennie, de nem, ő, inkább kesereg, hogy semmi nem repül a szájába.

Folyton valami tündérvilágba akar élni, ahol mindenki jó és segít a másiknak. De ugyanakkor mindig pofára esik.

Szeretném ,ha anyukám kicsit életrevalóbb lenne. Hamarosan távoznék a családi fészekből ,de úgy nehéz, hogy mindig érte aggódok.

Valami gyógymód erre?