El tudnád viselni, hogy más takarítsa az otthonod?

Én évek óta mellékkeresetként dolgozom házaknál.

Megfordultam már egyszerű, idős emberek házában, tanárok, orvosok, vállalkozók házában.

De soha, egy percig sem gondoltam arra, hogy amit én ott az emberek magánszférájában látok és tapasztalok, azt másnak is tudnia kell.

Aki egy ilyen munkát elvállal és tényleg becsülettel akarja elvégezni, tudomásul kell vennie, hogy belép egy másik ember intim szférájába, megbíznak benne, neki ezt a bizalmat nem szabad eljátszania.

Az ismerőseim, körülöttem lévők még azt sem tudják, pontosan hová járok takarítani, kihez.

Az meg, hogy ott mit találok, egyedül rám tartozik. Pontosan azért megyek, mert meg akarom szüntetni a rendetlenséget.

Tehát ezt nem kell szégyellni, és megalázónak tartani.

Én csak ahhoz nyúlok hozzá, amihez a takarítás közben kell.

Sem fiókokban, sem szekrényekben nem turkálok, hűtőszekrényt csak akkor nyitom ki, ha megkérnek rá, hogy takarítsam ki.

Nekünk is vannak íratlan törvényeink, amit a becsület diktál. Én ezeket mindig betartottam.

Ennek a munkának is megvan a szépsége, csak meg kell találni.

Nagyon szépen leírta az 5-ös válaszoló a lényeget. Én el tudnám viselni, h egy ilyen ember (mint az 5-ös) besegítsen a házimunkában otthon, akár úgy hogy otthon vagyunk, akár úgy, hogy kulcsot adunk neki, és megy amikor mi nem vagyunk otthon. Szóval engem nem zavarna, de nagyban függ attól, találunk-e ilyen személyt.

Nálam Anyu szokott néha ilyet csinálni, de nem szeretem, mert utána mindig a szememre hányja, hogy miért nincs kiporszívózva, stb.. De hogy? Reggel fél 8-kor indulunk, leadom a gyereket az oviba, az apja hozza el, én fél 6 körül érek haza... és nem az az első dolgom hogy megragadom a porszívót ...

Szerintem semmi megalázó nincs ebben, sem a munkaadó, sem a takarító szemszögéből.

Nekem segítségre van szükségem, a másiknak pedig egy kis extra pénzre, és találkoznak az igények, ebben tényleg semmi szégyellnivaló nincs!

Csak akkor, ha tényleg rá lennék szorulva és egyáltalán nem lenne lehetőségem arra, hogy megcsináljam én. Még csak nem is azért, mert esetleg félteném a személyes holmijaimat. De egyrészt jobban élvezem azt a rendet, ami az én munkám eredménye, másrészt nem sok értelmét látnám, mert ha tudnám, hogy valaki más takarít utánam, még kínosabban ügyelnék a rendre.

Főzni tudok, szeretek, meg van a saját ízlésvilágunk, más ne főzzön helyettem. A mosogatást főzés közben megcsinálom, tehát nem plusz idő, az a pár tányér, kanál, villa meg, ami evés után marad, maximum öt perc.

Mosni kimos a mosógép, az sem plusz idő (másodpercek belerakni, másodpercek kivenni, két-három perc kiteregetni) arra minek ember, hogy belerakja a ruhákat?

Alapból rendet hagyunk magunk után, nem szeretek magam után rumlit hagyni, hogy majd valaki megcsinálja, mert rossz ránézni egy kupis lakásra, tehát pakolnia sem kéne a feltételezett bejárónőnek.

A konyhát, (fürdőszobát, stb.) is felsöpröm, felmosom rögtön főzés után, vagy ha valamiért koszos lesz, ha ezzel várnék valamire, széttapicsgálnánk a padlón mindent.

Szóval mire ide érne a bejárónő, valószínűleg maximum csak a portörlés és a porszívózás maradna rá (amiket mondjuk utálok is), ez meg túl kevés ahhoz, hogy ezért alkalmazzak valakit.