Az életnek van értelme célok nélkül?
Tudom filozófiai kérdés és nem is várom, hogy megválaszoljátok. Lényegében röviden leszeretném írni ami mostanában nyomaszt, foglalkoztat.
Most fogok érettségizni és ezzel véget ér egy korszakom, ezáltal akaratlanul is ki kell lépnem a komfortzónámból. Sajnos vagy nem sajnos, nem igazán vannak elképzeléseim a jövővel kapcsolatban. Nem tudom mi akarok lenni, nincsenek céljaim.
Azt tudni kell rólam, hogy 3-4 éve nem igazán vannak barátaim. Életem során még sosem beszéltem senkivel a gondolataimról, "problémáimról". Mindig rossz tanuló voltam az elmúlt 5 évben (9.-ben megbuktam, ezért 5 év). 1,5 hónapom van érettségiig és eddig semmit nem tanultam. Tudom lustaság, de nem látom értelmét. Másrészről tudom, hogy ma ez egy minimum elvárás. (Nem értem magam és képtelen vagyok eligazodni magamon.)
Egyrészről nem érdekelnek a társadalmi elvárások, másrészről sajnos magam iránt sincsenek elvárásaim.
Nem tudom leírni mit érzek, gondolok........ egyszerűen nem tudom mit akarok. Miért lettem ennyire hülye? Mi bajom van? nem bírom összeszedni a gondolataim, ha valaki képes valamit ebből kibogozni kérem segítsen.
Hasonló voltam hozzád gimis koromban, kivéve a tanulást, mert én mindig jó tanuló voltam és köteleségtudóan tanultam. Nem azért, mert tudtam, hogy szükség van rá, egyszerűen csak azért, mert ez volt a dolgom, és eszembe sem jutott megkérdőjelezni. Viszont gőzöm sem volt, mit fogok csinálni, és sose voltam közösségi ember, nem voltak barátaim.
Szerintem rád ez az üres, pénzhajhászó világ és elbutult társadalom is hat. Kevesebb az igazi érték az életben, többet kell keresni ahhoz, hogy megtaláld az értelmét az életnek. Sokat segítene, ha lenne olyan ember (szülő, testvér, akár felnőtt jóbarát), akihez őszinte bizalommal fordulhatsz, aki meghallgatna, és akivel tudnál bármiről beszélgetni. Nincs az rendben, hogy ilyen kérdést az interneten kell feltenned, vadidegeneknek! Viszont ahhoz, hogy ilyen igazi kapcsolatot találj, neked is tenned kell érte. Mindig azt kapod a világtól, amit te adsz. Ha segítséget és szeretetet vársz, szeretned és segítened kell másoknak. Lehet, hogy mondjuk kétszer önzetlenül segítenél elvinni a szomszéd néni szatyrát, és a néni a legjobb barátod, segítő nagymama-pótlékod lenne. Jó, tudom, ilyesmi általában csak a mesében van. De miért vagy benne olyan biztos, hogy nem történhet meg az életben is??? Tessék megpróbálni!
Ami a tanulást illeti... Biztos vagy benne, hogy nincs semmi, de semmi a világon, ami igazán érdekel? Nincs egy hobbid? Valami érdeklődési kör? Ha találnál valamit, akkor talán elkezdene foglalkoztatni, hogy esetleg abban a körben keress majd munkát. Ez célt adna a tanuláshoz. Esetleg próbálj keresni pályaorientációs teszteket! Tudod, amiben kérdésekre kell válaszolni, és a végén kihozza, milyen munkát javasolnak neked ez alapján. Hátha valami így keltené fel a figyelmedet. Vagy kérdezd meg az ismerőseidet, minek tudnának téged elképzelni. Egyszóval: gyűjts ötleteket! Hátha valami beindítja a fantáziádat. És leginkább: mélyedj magadba és álmodozz egészen szabadon! Minek tudnád elképzelni magadat? Cél nélkül ugyanis - hogy válaszoljak a kérdésed elejére - lehet élni egy darabig, de egyrészt hamar el fogod unni, másrészt nem érdemes.
És igenis van értelme a tanulásnak! Most nem látod, iskolás korban szinte senki nem látja, de később meg fogod tapasztalni! Akkor is, ha a világ az ellenkezőjét akarja elhitetni veled!
Remélem tudtam segíteni valamit! Sok szerencsét!
Ez egy téveszme itt nyugaton: valamivé kell válni... Azután, van akinek van egy vágya: valamivé váljon, orvossá, cipésszé, rendőrré -őnekik könnyebb, ráállnak, haladnak, és boldogulnak is általában a választott területen. De felmerül bennük is valahol, az élet derekán, mi is az értelme az egésznek? Dante írja az Isteni színjátékban:
"Az emberélet útjának felén,
Egy nagy, sötét erdőbe jutottam,
Mivel az igaz utat nem lelém."
Weöres így mondja, pontosabb, tudati szempontból:
"Az emberélet útjának felén,
Egy sötét erdőben eszméltem önmagamra,
Mivel az igaz utat nem lelém."
-eszméltem önmagamra..
Te is ezért tehetted fel a kérdést - mivel nincs meg a vágány, amire ráállsz, ezért hamarabb, mint általában mások..
Most, mivel sürgős, a hogyan tovább- mi lenne, ha a nevelési tanácsadóban egy pszichológustól kérnél beszélgetést? vagy van-e olyan tanár, akihez bizalommal fordulhatnál (ő ismer valamennyire, mi itt nem)
valamit tenni kell: azt kellene megtalálni, mivel tudnád a kenyeret keresni- és mivel ez 50 évre szól- mi az, amit nem éreznél tehernek, valamennyire megszeretnéd, érdekelne- nekem voltak hasonló osztálytársaim, akik azután jobban megtalálták magukat/munkájukat, mint akikről inkább úgy látszott, megvan a cél és a haladás módja..
Talán, hogy nem akartál tanulni- valamilyen kézműves munka? homo faber- aki inkább tevékenykedni szeret, nem annyira mélázni a gondolatok közt? segíts, mi volt az a munka/tevékenység, amiben elmerültél, és utána jó volt visszaemlékezni?
*
Az élet célja,értelme szerintem minél mélyebbre jutni a megismerésben (Isten-világ-emberek-önmagam megismerésében), és azt valahogy kifejezni (munkában, alkotásban)
Köszönöm a választ!
Családom van, de sajnos nem bevett szokás nálunk a probléma megbeszélés. Elég felszínes a kapcsolatom a szüleimmel és a bátyámmal is. Mivel vidéken élek így elég korlátolt az ismerkedési köröm (személyesen). Mivel futólag szinte mindenkit ismerek a faluból (kis túlzással) nem hiszem, hogy különösebb barátra lelnék. Haveri kapcsolatok sokáig voltak, egész általános iskolában, ill. a rákövetkező 2 évben még a középiskolában is. Utána lettem zárkózottabb, teljesen pedig most az utolsó évre lettem (átiratkoztam esti iskolába, így szinte minden szociális (személyes) kapcsolatot megszakítottam másokkal, igazából csak a családommal érintkezem, ill. a bolti eladóval).
Általános iskolában szerettem rajzolni és a kézművességet, de szerintem ezzel minden gyerek így van.
Egy jó ideje a vendéglátást fontolgatom valójában (szakács, pincér), de nem azért, mert különösebb kötődésem lenne hozzá. Pusztán azért, mert külföldön megfizetik az embert a vendéglátásban.
Igazából sokat fantáziálok. Szeretem a fantasy filmeket, könyveket. Ahogy írtam régebben szerettem rajzolni. Igazából nem olyan rég megint beleszerettem volna kezdeni, de a túl drága eszközök miatt nem kezdtem bele. Sokat gondolkodok ilyen badarságokon, de ilyenre a valóságban nem lehet építkezni.
Érdekel az emberi viselkedés (igazából csak saját magam szeretném megérteni).
Nem tudom, 20 perc gondolkodás után ennyi telt (nem akarok klisékkel traktálni).
Nem lennék képes beülni egy pszichológushoz, szerintem. Gügyögésen kívül nem tudnék többet, képtelen lennék összeszedni a gondolataim és emberhez méltóan elmondani azokat.
De jó, hogy szeretsz még rajzolni. Azért érdemes lenne, igen, drága, de mégis.. néhány puha ceruza, elfesthető színes, jó papír(ez nagyon fontos)
Ne törődj az eredménnyel, csak csináld!!a rajz segítene az önmegismerésben és fontos a kifejezés- gondolj arra, ér egy csomó hatás- és egyirányú-olyan, mintha csak belélegeznél- pedig ki is kell..
kifelé, adni, amit tapasztalsz..
A pszichológus szakember- nem baj, ha gügyögsz-az a dolga, hogy megértést segítse Benned..
Az önmegismerés nagyon fontos- és mivel befelé is végtelen a világ, mint kifelé, egy idő után rájövünk, ez a két végtelen egy..
A delphoi Apollón szentélynél, a jósda felirata:Ismerd meg önmagadat!
Ballag tehát a jósdába az ókori görög, hogy megtudja a jövőjét: és a homlokzaton ezt látja: Ismerd meg önmagadat!
mert akkor tudni fogod a jövőt (is)
Szerintem nem rossz a vendéglátós- enni mindig kell, és ma az egyik legnagyobb gond, ha nem találunk munkát.
De a rajz, az kell hozzá.. a fentiek miatt. (én is rajzolok, festek)
Én is kíváncsi vagyok így 6 évvel azután. Nálam sincs pillanatnyilag cél. Zongoraművész akartam lenni, aztán mikor összejött volna, kirúgtam magam alól a létrát. Nem tudom, hogy helyesen tettem-e. Cserébe most a 6-8 éves gyerekkori álmomat egy részét élem félig-meddig.
Ti?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!