Miért zavar egyes pasikat annyira, ha egy nő többre vágyik a háztartás vezetésénél?
Hangsúlyozom: EGYESEKET, tehát az általánosításnak még közelében sem szeretnék járni, tapasztalom, hogy nem mindegyikük gondolkodik így, és akik igen, azok sincsenek egyértelmű többségben.
A leggyakrabban hangoztatott, elméletbe torkoló érv úgy hangzik, hogy mivel a nők alapvető biológiai funkciója az utódok ellátása és védelme (=nekik kéne elszórakozniuk a gyerekeikkel és a házimunkával egyedül, a négy fal között), a karrierépítés és a családalapítás nem fér meg egymás mellett, és minél többen döntenek az első lehetőség mellett, annál kisebbre csappan a népsűrűség, lassanként kihal a fajunk, és a többi. Szerintem ez a teória vérzik pár sebből. Eleve fontosnak tartanám leszögezni azt, hogy a feministának mondott nők nagyobbik része nem óhajt vizet zavarni a történelemben, kézbe venni politikai ügyeket, újságírók pénzforrásává válni, befutni; egyszerűen csak érezni szeretné, hogy valamit önerőből ért el az életben, hogy képes lenne akár a saját lábán is megállni (ez különösen lényeges szempont, ugyanis nem hátrány, ha van hová kilépni egy halálra ítélt párkapcsolatból, netán házasságból). Egy hétköznapi munkahely nem igényel akkora erőfeszítést, annyi munkálatot, mint egy tényleges karrier. Az idilli család modelljét legfeljebb annyiban változtatja, hogy a büszkén vállalt csemeték napirendjébe beiktatja az óvodai felügyeletet (a szocializációjukra nézve ez még előnyös is), illetve az otthoni robotmelóból is nehezedik egy csöppnyi a férj vállára.
Aztán ott vannak a magasröptű céloknak szentelt, filozofikusabb beállítottságú nők - jelentős kisebbségben. Ők vagy valóban nem terveznek klasszikus értelemben megállapodni, vagy elhalasztják a dolgot az önmegvalósításuk utáni időszakra (azaz hozzáadnak a populációhoz), valamint azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a kevésbé domináns, családcentrikusabb fajta férfiak szegényes sorából válasszanak maguknak partnert. Ha így vesszük szemügyre a helyzetet, megállapíthatjuk, mennyire nincs ok a pánikra, s visszakanyarodhatunk az eredeti kérdéshez: miért teszik mégis?
(Mellesleg én egy boldogtalan tagokból felépült rendszer működtetésének sem látom értelmét. Még ha törvényszerű is lenne, hogy a jelenség egy út az enyészet felé, akkor is azt vallanám, inkább legyen az emberiségnek örömteli sorsa rövid fennmaradással, minthogy elvárásokat magára erőltetve ragaszkodjon a túléléshez. Ehhez persze sokkal több merész álmú nő kéne, de gyanítom, hogy az átlag alaptermészete sosem fogja ezt lehetővé tenni.)
A tradicionális hozzáállás szerintem elsősorban a védelmezési ösztönből és/vagy felsőbbrendűségi érzetből eredhet, néhányan csakis abban az esetben érzik magukat teljes értékű férfinak, ha támaszt nyújthatnak a "gyengébbik nemnek", magukra utalhatják a képviselőit, felismerhetik, hogy más függ tőlük. A kérdést azért írom ki, mert érdekelnek a többiek meglátásai. Tudom, elég viszályszítóak tudnak lenni a hasonló témájú topicok, ezért kérek mindenkit arra, hogy kulturált és nem lekezelő hangnemben szólaljon fel, már ha egyáltalán eljutott a szövegem végéig. Előre is köszönöm!
válasza:Rövid leszek: egyetértek a meglátásaiddal, és meg is fogalmaztad a választ: "védelmezési ösztönből és/vagy felsőbbrendűségi érzetből", amihez nagy fokon hozzájárul a neveltetés (társadalmi szinten is). A támasznyújtással nincs is gond, az ugyanis még nem függés. Ám ha a pasinak az okoz örömet, hogy valaki függ tőle, akkor ő is függő. Hiszen kell valaki, akit pesztrálhat, különben nem érzi magát teljes értékűnek - ez elsősorban gyerekkori traumákból alakulhat ki, és lényegében lelki eredetű betegség, nem rosszindulat.
De mivel nem vagyok pszichológus, nem szeretnék most jobban beleásni a témába.
válasza: válasza:Az én környezetemben ez nem így van.
Budapesten születtem, nem vagyok már fiatal és a megélhetéshez mindig is szükség volt arra, hogy a nők is dolgozzanak.
Anyám is dolgozott, a gyerekeim között vannak nőneműek, ketten, a nagyobbik már anya, aki szintén nehezen viselte a gyes éveit, de mostanában visszasírja.
Hiába van végzettsége, a sors úgy hozta, a vejem négyszer annyit keres és persze sokkal többet is dolgozik, így a házimunkából továbbra is a lányom veszi ki a főszerepet, bár rendes a férje, ahogy tud, segít.
Nekem sem volt ezzel soha problémám, sőt, a környezetemben senkinek.
Túlzásba estek, senki sem tart vissza, ha dolgozni akarsz.
A mai munkanélküli világban amúgy sem szabad egy lábra állni, a fiam egy ideig meló nélkül volt, jól jött, hogy a menyem is dolgozik, sőt, ez természetes a mai világban.
Azok a férfiak, akiknek lányuk is van, aligha kívánják az emancipációt visszaszorítani.
Nagyon el vagytok ezzel az amcsi elméletekkel foglalva, az átlag nálunk örül, ha kifizeti a számlákat, kajál és még ruhára is tellik.
Férfi, nő, beleszakad a munkába, keservesen keresi a megélhetést, sajnos ez nem választás kérdése, a nőnek is gályáznia kell.
Ha neked nem, akkor örülj neki...
válasza: válasza:A kérdésre rímelhetne az is, hogy miért vannak sorozatgyilkosok vagy diktátorok. Nem egyformák az emberek, nem egyformák a nézeteik.
Több verzió is lehetséges:
- ebben nőtt fel, ezt a modellt látta, ezt tartja normálisnak
- egyszerűen lusta, de így megideológizálhatja, hogy miért nem végez többletmunkát otthon
- a saját önértékelését csak más leértékelésével tudja szinten tartani
Sok nő is hisz az említett felállásban, általában pont azért, mert ilyen családban nevelkedett, egyetlen követendő példának ezt látta, ezzel a szereppel tud csak azonosulni.
Az alkoholizmus sem feltételnül genetikailag öröklődik, inkább a mintát (problémamegoldási stratégia, életmód) veszik át a gyerekek és lesznek esetlegesen alkoholisták a szülők után.
válasza: válasza:Már miért kéne választani?
Anyám is járt főiskolára, dolgozott is. Aztán megszülettünk tesómmal. 2-3 évig otthon volt, aztán onnan folytatta, ahol abbahagyta.
És még senkit sem végeztek ki, börtönöztek be, mert nem akart háztartásbeli lenni. Ha nem akarsz, ne légy az! Nincs ezen mit siránkozni. Nekem se tetszik nagyon sok elvárás, amit a férfiakkal szemben támaszt a társadalom (leginkább a "gyengébbik" nemből álló fele), mégsem sírok egyfolytában miatta.
"egyszerűen csak érezni szeretné, hogy valamit önerőből ért el az életben" A lehetőség mindenki előtt ott van. Ha nem használod ki, azért ne másokat hibáztass!
"otthoni robotmelóból is nehezedik egy csöppnyi a férj vállára" Ez teljesen korrekt, ha a munkahelyi robotmelóból meg a nő vállára is nehezedik.
"inkább legyen az emberiségnek örömteli sorsa rövid fennmaradással, minthogy elvárásokat magára erőltetve ragaszkodjon a túléléshez" Ez egy elég önző gondolat!
Persze, égessünk fel minden hidat! Lébecoljunk, pazaroljunk még pár évtizedet! A jövő generációknak esélyt se adjunk, hogy jobban csinálják nálunk! Ha a kedves édesanyád is így gondolkodott volna, akkor Te most nem lennél a világon. Ebbe belegondoltál?
válasza:az még jobban zavarja őket, ha a nő nem vágyik a háztartás vezetésére :P
sajnos, vannak ilyen férfiak.
az a gond, hogy vannak sajnos ilyen személyek, akiket az anyjuk nagyon elkényeztet, szinte be sem engedi őket a konyhába. mindig kiszolgálja őket.
az ilyen személyekből lesznek azok, akik igy gondolják, hogy a nő feladata a elsődlegesen a háztartás vezetése.
Persze, hogy nem minden esetben beszélhetünk ultimátumról, de ezt én is leírtam, ezzel kezdtem. Viszont az tény, hogy aki politikai ügyekkel foglalatoskodik, tüntetésekre jár, vagy épp az újszerű tudományos kutatásait végzi, annak nemigen férne az anya szerep a mindennapjaiba. Ők teszik ki a legkisebb hányadot. Ezt ecseteltem a fenti szövegben végig, úgyhogy nem értem, miért kellett ilyen arrogánsan megnyilvánulnia a 7. válaszolónak.
Egyébként nem kentem én senkire semmit. A tagmondataim kiragadása és bemásolása helyett figyelembe kéne venni azok szövegkörnyezetét is. Nem cselekvőképtelenséget fejeztem ki az "egyszerűen csak érezni szeretné, hogy valamit önerőből ért el az életben"-nel, hanem megfogalmaztam az általános női álmot anélkül, hogy hozzátettem volna, hogy megvalósíthatatlan. Ha megalkuvó típusú ember lennék, az általad erősen kifogásolt szemléletemet sem fogalmaztam volna meg. Nem lennék a világon? Honnan veszed? Miből szűrted le, hogy az én anyám életcélja nem a gyerekszülés volt alapvetően? És ha tényleg meg sem fogantam volna, akkor mi lenne? Nem fájna nekem a nemlétezés, nem ártana, okozna nekem kárt az anyám. Távol álljék tőlem az elkeserítésed szándéka, de én meg azt merem kijelenteni a jövő generációja kapcsán, hogy amíg ugyanolyan kétségbeesetten fognak ragaszkodni a többezeréves normákhoz, mint mi (szerinted ugyebár ez a helyes felfogás), addig eleve esély sincs a változásra, tehát aligha foszthatjuk meg őket bármilyen lehetőségtől. Erről mellesleg azért értelmetlen vitatkozni, mert ott még messze nem tartunk, hogy az íratlan szabályaink ne vágnának egybe a többségünk elképzeléseivel.
Kézenfekvő magyarázatnak tűnik a neveltetés, első hallásra az én fülemnek is logikusan cseng, csakhogy előttem állnak az ellenpéldái. Ismerek nőket, kiknek fejébe a régi rendszer alapjait próbálták eredménytelenül sulykolni a szüleik, illetve apám is kiskorától fogva a nő alsőbbrendűségére volt tanítva, velem mégsem ennek megfelelően bánt, mindig hangsúlyozta, hogy sosem kell megalázkodnom egyetlen hímnemű előtt sem. Biztosra veszem, hogy rájuk hatással lehetett más emberek fellépése. A soviniszták talán világéletükben csak egy szemszögből hallották a dolgokat, avagy szándékosan nem vizsgálódnak eltérő perspektívából, kényelemből (a lustaságra én is gondoltam, de csak mint kiegészítő tényezőre, önmagában valamiért kevesellettem).
tzolko, értem, amit mondasz, valóban szinte kivitelezhetetlen feladat lehet egyetlen jövedelemből összekaparni a létminimumot (ezt nem én igyekszem megcáfolni, hanem a "fehérnép a konyhába!"-beállítottságú férfiak), és másodjára is aláírom, hogy ezt sokan ugyanígy látják, azonban szavaidban némi hitetlenkedést véltem felfedezni. A kedvedért itt a kérdésemet ihlető kommentegyüttes, a könnyebb megértés érdekében:
Bár kicsit megvágtam, a lényeg világosan kivehető belőle.
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Figyelembe vettem a szövegkörnyezetet is és nincs problémám a szövegértéssel sem. Pusztán kiemeltem azokat a részleteket, amire reagálni szerettem volna.
És most is ezt fogom tenni: "Nem cselekvőképtelenséget fejeztem ki az "egyszerűen csak érezni szeretné, hogy valamit önerőből ért el az életben"-nel, hanem megfogalmaztam az általános női álmot anélkül, hogy hozzátettem volna, hogy megvalósíthatatlan. " Ez rendben is van, de a kérdésedben mégsem azt sérelmezted, hogy a nők nem valósítják meg az álmaikat, hanem hogy a férfiak szerinted ezt nem nézik jó szemmel. Ez számomra felér egy ujjal mutogatással... Továbbá semmilyen szabály, törvény nem akadályozza a nőket, hogy valami nagyot érjenek el az életben. Sőt... Sok helyen külön ösztönzés, helyenként pozitív nemi diszkrimináció is segíti őket, csak erről nem divat beszélni. Csak egy példa: a berlini egyetem orvostudományi szakán a hölgy jelentkezők plusz pontokat kapnak.
Az édesanyáddal és a világszemléleteddela kapcsolatos félreértésedhez csak annyit fűznék: ha anyukád is inkább a munkát választotta volna a gyerekszülés helyett, akkor Te nem lennél. Nem tudom ezen mit nem lehet érteni.
"Távol álljék tőlem az elkeserítésed szándéka, de én meg azt merem kijelenteni a jövő generációja kapcsán, hogy amíg ugyanolyan kétségbeesetten fognak ragaszkodni a többezeréves normákhoz, mint mi (szerinted ugyebár ez a helyes felfogás), addig eleve esély sincs a változásra, tehát aligha foszthatjuk meg őket bármilyen lehetőségtől."
A normákhoz feltétel nélküli ragaszkodás szerintem sem helyes felfogás. Ilyet nem is állítottam soha. De a "Dobjunk el mindent, éljük az életünk vidáman amég lehet! A jövő meg le van tojva!" felfogást ugyanúgy elvetem.
Nekem az jött le, hogy szerinted a jövő generációinak nem sok esélye van a boldogságra. Ha a történelmet nézzük, szerintem meg nagyon jó eséyleik vannak. Nagy távlatokban nézve az életszínvonal lassan, de folyamatosan emelkedik. Bár vannak hullámok (háborús időszakok, gazdasági hullámvasút), de azért egy ókori vagy középkori ember szerintem feltétel nélkül cserélne a mai átlagpolgárral.
"sosem kell megalázkodnom egyetlen hímnemű előtt sem"
Ez így is van. Aztán beszélsz a sovinisztákról, de azt nem érzed, hogy a férfiakra csak "hímneműek"-ként hivatkozni szintén elég soviniszta és sértő. Mit szólnál, ha téged csak úgy lenőstényeznének? Nekem úgy tűnik, hogy nem igazán vagy tekintettel másokra, mások érzéseire, csak te számítasz magadnak. Felelőtlen kijelentéseket teszel és még mindig úgy érzem, hogy a férfiakat hibáztatod a sikertelenségedért. Ha arrogáns volnék, akkor szíves elnézésedet kérem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!