Bizonyos emberek miért közösségi oldalon taglalják a szerelmi bánatukat?

Erre a legkorrektebb megoldás,hogy leiratkozol az illető állapotfrissítéseiről,posztjairól,viszont ha nem akarod,az ismerőseid közül nem törlöd ki.Így nem idegesíted magad,és bunkó sem vagy.

Egyébként a fenti csapdába rengetegen beleesnek,ki feltűnési viszketegségből,ki végső elkeseredettségében és csalódottságában,ki dühében,ki azért,mert naiv,és észre sem veszi,mennyire kiadja magát,stb. Én őket azért nem ítélem el,mert hibákat mindenki követ el,s nem tudhatjuk,miért is fordult ki magából éppen az adott illető.Régebben én is túlzottan kiadtam magam,viszont tanultam a hibáimból,mint még páran,és visszavettem.

A másik:valaki írta fentebb egy lány ismerőséről,hogy szerinte ő a,,kis falujában" valójában egy ribi. Nem kéne a másik ember felett ilyen szinten ítélkezni,pálcát törni.Az,hogy milyen életmódot folytat az illető,egy dolog,hogy mikor mit posztol ki,megint egy másik,hogy valójában milyen,azt nem tudhatjuk.Erről ennyit.

Előzőleg már válaszoltam.

A "világfájdalmas" posztolásokon kívül vannak ismerőseim akik ilyeneket írnak:

"pudingot főzök, neked nem adok haha"

"unom magam"

"tésztást sütök, bebe"

Stb.

Őket sem értem, mit éreznek...

Meg aztán az eljegyzéses tömeg :))

Úgylátszik mi vagyunk túl pretenciósok.

Nekem van egy 33 éves 120 kilós nő ismerősöm, aki már 2 éve fogyózik. Naponta tölt fel magáról képeket, hogy most mennyit fogyott, de ugyanolyan bálna 2 éve, sőt még rondább. De hogy ne unatkozzon senki, napi 5x ír ki szerelmes idézeteket.

Iszonyat nagy primitívségre vall és azokról is megvan a véleményem, akik még ezeket lájkolják is.

Azt is utálom, amikor valaki percenként jelent, hogy épp most álmos, fáj a hasa, süt a nap, esik az eső.

Azért nem lehet mindenkire azt mondani, hogy az exének szánja. Azok is kiírnak ilyeneket, akiket az exük már rég törölt, vagy tiltott. Ők ugyan hogy szánnák már nekik? Ez az egész inkább kb. olyan, mit mikor valaki a haveroknak panaszolja el a szerelmi bántatát egy korsó sör mellett. Csak sokszor ezt felváltja a net és vannak, akik a virtuális haverok közösségének írja ki az akármilyen bánatát. Nem kell foglalkozni vele, van aki magába zárkózós, van, aki kibeszélős típus.

Egyébként van az ilyesmire egy csudajó funkció pl. a Facebook-on, nem tudom, ismered-e, ezért leírom: ha valakinek zavarnak a bejegyzései és nem akarsz az érzelmi kitöréseivel állandóan találkozni az oldalon (mert gondolom, zavar az ilyesmi, másképp nem tennél fel ilyen kérdést egy fórumon), akkor csak rámész az adatlapjára, ott az "ismerősök" fülre és kiveszed a pipát a "mutatás a hírekben" elől. Volt nincs zavaró poszolgatás az illető részéről és még csak sértődés sem, mivel nem is törölted és ő erről nem is kap értesítést.

A többi közösségi oldalon sajnos nem tudom, hogy megy ez, de szerintem máshol is lehetnek hasonló funkciók.

Ez tényleg annyira jellemző a legtöbb facebook felhasználóra. Olyan szinten, hogy az ismerőseim döntő többségénél beállítottam, hogy ne is lássam az állapotfrissítéseit.

Oké, én már kinőttem abból a korból, amikor nagyon fontosak ezek a közösségi oldalak (15-16 éves koromban még én is aktívabb felhasználó voltam, csak akkor még a myvipen volt fent mindenki), de akkor sem gondolom, hogy aki még fb-lázban ég, annak is minden csip-csup ügyet posztolnia kellene.

Személy szerint engem leginkább az tud felbosszantani, amikor a legostobább, primitív, p*csa leányzók olyan érzelgős, nyálas, innen-onnan lopkodott idézetekkel traktálják a jónépet, aminek a lényege, hogy mennyire magányosak, remélnytelenül szerelmesek, boldogtalanok, mennyire a belső értékek fontosak nekik, stb. Még sajnálnám is őket, ha nem több f@szt fogtak volna,mint kilincset, és nem tükörben pózolós, szinte oszcén képek lennének beállítva profilképnek. Tényleg falnak szaladok.

Mert feltűnési viszketegségük van, és azt hiszik, hogy érdekel valakit a problémájuk.

Aztán csodálkoznak, hogy dumálnak róluk a hátuk mögött a "barátok".

Így megy ez.

Nem a neten kell élni az életet, se a közösségit, se a privátot!