Munkanélküliek, ti hogy viselitek a semmittevést és az ingerszegénységet?

Én már nagyon rosszul. Igaz, nem teljesen ingerszegény a környezetem, nem ülök minden nap otthon, sokszor megyek valahová, de olyan üresnek érzem az életem ahhoz képest, hogy milyen volt pl suliban. Hiányzik a mindennapos rutin és az, hogy közösségben legyek még akkor is, ha nem vagyok mindenkivel nagy barátságban. Most csak ilyen alkalmi munkáim vannak, egy héten két-három nap, de akkor is csak pár óra. Arról nem is beszélnék már, hogy még a szüleimmel lakok és minden nap azt kell hallgatnom, hogy élősködő vagyok. Én lennék a legboldogabb, ha végre találnék egy jó munkát. Akkor voltam a legboldogabb, amikor olyan pörgős volt az életem, hogy csak aludni jártam haza. Nem nekem való ez az otthonülés, én ettől begolyózok. Amikor elvesztettem a munkám, még örültem is egy kicsit a pihenésnek, de ennyi idő után már kezd unalmassá és értelmetlenné válni az egész. Jó pihenni, de csak akkor értékes ez az idő, hogyha van mit kipihenni. Utálom a munkanélküliséget. Ja és az apróhirdetéseken nincs semmi, ismerősök között sem, mert mindig elém protezsálnak valakit, hogy a kakas csípje meg.