Kívülállóként objektívan mit gondoltok erről?

SZóval nem arra vagyok kíváncsi hogy melyikőnknek van igaza, és hogy ki gondolja rosszul vagy ilyenek, tehát nem szubjektív, hanem ugyan érzelmeket és gondolatokről szóló-de objektív tényállást kérnék, hogy melyikőnk mitől érzi magát így, remélem érthető, mindenesetre csak írjátok le a véleményeteket.

A nagyon jó barátnőmmel az osztályban, még elhatároztuk, hogy a többi osztály felé is kéne nyitni, hogy szélesítsük az ismertségi körünket és hogy az osztályok jóba legyenek (magyarul népszerűek legyünk). Egy barátnőnk népszerű az évfolyamon és most ők ketten tök gyakran mennek át más osztályokba. Csak akkor mondta, hogy menjek velük, amikor ma elkezdtem kérdezősködni hogy kikkel szoktak beszélgetni. Elmentem,de én nagyon gáznak tartom/tartottam, hogy odamentünk és senki sem fogadott minket úgy nagyon, és mondta a barátnőm hogy "keress magadnak valakit", meg erőltetetten keresi azt akit ismer csak hogy beszélhessen vele de nem olyan fontos neki maga az a személy, és nincsenek olyan jóba. És én nem szeretem a bájolgást, tény, hogy népszerű akarok lenni (erről lentebb), de mégse szeretek rájátszani arra, hogy én mennnyire kedves vagyok, meg n yalni meg ilyenek meg odamenni így felkínálni magam, mert szerintem ez gáz, hogy ennyire erőlködik valaki. És a barátnőm most egész nap ezzel a lánnyal van az osztályból, meg minden szünetben más osztályokba mennek és ez engem idegesít, mert mindketten önteltek vagyunk (nekem is sok önbizalmam van, de ez néha meginog) és mindketten népszerűek akarunk lenni (bár én máshogy mint ő-erről is később lent). Csak én mindent elmondok neki, még az ilyen pillanatnyi dolgokat is, mert ugye valakinek el kell, szóval mindent, ha meginog az önbizalmam, meg mindent, hogy miktől félek és úgy érzem, hogy most, hogy lett egy lehetősége, hogy népszerűbb legyen nálam, nem akarja, hogy én is az legyek, mert mivel ismer, hogy hajlamos vagyok nem bízni magamban, ezt kihasználva be akarja bizonyítani, hogy ő jobb nálam...

Amúgy gyakran érzem azt, hogy akármennyire teljesítünk akármilyen téren ugyanúgy, mindenki őt veszi észre, hogy elnyom, és semmi esetre se hagyná hogy én jobb legyek nála. Gyakran szólogat be, pl. mikor elhatározom, hogy elkezdek valamit, pl jó leszek fizikából, és megvan a kedv meg minden, de mondjuk egyszer úgy jött ki a lépés, hogy nem tanultam, akkor máris olyanokat mond amik azt sugallják hogy "na mi van eddig tartott a kitartásod? pff.." pedig TUDJA hogy gyakran elbizonytalanodom, de attól még ezt szerintem nem kéne kihasználnia csak azért hogy ő megbizonyosodjon arról, hogy ő jobb nálam mert ő aztán nem bizonytalanodik el.. amúgy meg ebben a nagy "tökéletességben" szerintem van eg ykicsi álca is, na mindegy... NEm akarok az ő árnyékában lenni..

Amúgy meg azt érzem, hogy teljességgel rászolgálok arra, hogy nagyon sok barátom legyen, ugyanakkor (tapasztalatból mondom) meg bájologni kell az emberekkel amit én nem csinálok ha egyszerűen nincs kedvem hozzá.. És szépnek tartom magam, de szerintem ezt egyik fiú sem veszi észre...mármint hogy szép lennék... Egyáltalán olyan mintha mindenki egy semminek tartana, pedig ezt rosszul hiszik, mert szerintem érek annyit mint azok a lányok akikért minden fiú odavan meg mindenkivel jóban vannak, de már hányingerem van az emberektől, hogy mennyi álca van rajtuk, és mennyit hazudnak meg másnak mutatják magukat... meg olyan hülyeségekkel tudnak foglalkozni aminek tényleg semmi értelme és akkor azt kell hallgatni, hogy melyik sztár kivel jött össze és ez engem nem érdekel, én a véleményüket, a gondolataikat, az érzéseikez akarom hallani, hogy milyen volt a reggelük vagy hogy milyen volt a könyvük de ezekről nem nagyon beszél senki.. Éd azt akarom hogy mindezt legyen kivel megbeszélnem, aki szintén hasonló mint én, de egyszerűen nem találtam még eddig olyat, vagyis erről a nagyon jó barátnőmről azt hittem, hogy a legjobb barátnőm, de folyton elnyomva érzem magam mellette... Unom, hogy mindig mindenkinek meg (kéne) felelni, ha népszerű akarsz lenni, és ha már kinyitod a szád és megmondod a véleményed akkor már jaj milyen bunkó vagy, és csak azért mert önmagadat adod nem érezheted magadat úgy, hogy szeretnek és elfogadnak? Mindig az van hogy teljességgel megnyugszom és fellélegzek ha már egyedül vagyok az utcán és kilépek a suliból, mert a suliban folyton azt érzem, hogy mindig meg kell felelni mindenkinek hogy ha azt akarom, hogy szeressenek.

15L