Ugye nagyon elszúrtam az életemet? Te kívülállóként hogyan látod?

honnan is kezdjem...az általános iskolában kitűnő tanuló voltam, osztály-évfolyam első. elmentem továbbtanulni, emelt magyar és történelem szakra. de idehaza nagyon szerelmes lettem, emiatt onnan hazajöttem, átiratkoztam egy sima gimnáziumban. minden éven pótvizsgáztam, elég zűrös lettem. 11 osztályban úgy gondoltam, hogy elég volt, belehúzok, főiskolára akarok menni, tanulok. sikerült is, elég jól végeztem mindenből, semmiből nem kellett pótvizsgáznom. a tanárok is nagyon meg lettek elégedve velem, a szüleim is nagyon büszkék voltak rám, hogy újra a régi a formámat hozom, és persze én is magamra. 17 és fél éves koromban (12 osztály elején) pozitívat teszteltem. terhes lettem (védekezés mellett-óvszer). ettől függetlenül járhattam volna suliba, jártam is, míg nem egyik nap elvitt a mentő, mert bevéreztem. ezt követően két hónapig kórházban voltam, így a sulit ott kellett hagynom. 6 hónapos terhesen világra hoztam a halott fiamat (ez március közepén volt). mehettem volna osztályozó vizsgára április elején, de nem voltam olyan lelki állapotban, hogy arra tudtam volna koncentrálni.

hazajöttem a kórházból, és egy hónap múlva férjhez mentem. (ez a férfi még ugyanaz a szerelem, aki miatt hazajöttem a magyar-töri szakos iskolából).

szeptemberben újra beiratkoztam a suliba, esti tagozatra, de nem volt pénzem a vizsgadíjra, így ismét abba kellett hagyjam.

elég rossz anyagi körülmények között élünk, albérletben. mindez az elmúlt két év története. most 19 éves vagyok, itt vagyok befejezett 11 osztállyal, amivel semmit sem tudok kezdeni, egész nap itthon ülök, főzök, mosok, takarítok, szórakozni sem járunk soha sehova, mert ilyesmire nem futja, plusz barátaink sincsenek, nem tudom miért, de mindenki elfordult tőlünk.

ismét szerettem volna befejezni az érettségit, de úgy néz ki megint nem fog sikerülni, mert nincs nyamvadt 6000 forintom, amit előre be kell fizetni.

én ebbe beleőrülök, nem tudom, hogyan tudnék kitörni ebből a nyomorból, valahogy nem erről álmodtam...