Bűntudatkeltés, koldulással. Nagyon elegem lett, jogos?

Külföldön élünk a párommal, pár éve. Magunk keressük meg magunkra a pénzt, senki sem támogatott soha semmivel. A születésnapomon nagyon beteg voltam, ezért csak most tudtunk elmenni megünnepelni egy, a szokásosnál drágább helyre. Nem vagyunk gazdagok, de évi kettő ilyen alkalmat (az ő és az én szülinapomat) mindig megünnepeljük, mivelhogy csak ketten vagyunk egymásnak.

Az utcán mentünk, beszélgettünk magyarul, amikor egy az egyik koldus ránk köszönt magyarul. Mielőtt bárki is lerasszistázna, nem vagyok az. Aki dolgozik, azt becsülöm, aki tarhál és elvár, azt megvetem, tökmindegy, hogy milyen színű.

Szóval, úgy tűnik, hogy egy szép nagy magyar cigánycsalád felnőtt tagjai egyenletesen eloszolva az egész főutcát végigtelítették: a mínusz három fokos kövön térdeltek és kőkeményen tarháltak. Nem szép csöndben, nem alázattal, hanem meglehetősen agresszív módon.

A férjemben nagyon felment a pumpa, én viszont bűntudatos lettem. A falat is megkeseredett a számban. Egyfelől sajnáltam, hogy a hideg kövön térdepel órákat, másfelől viszont nagyon dühös voltam rájuk, mert zaklattak.

Gondoltam, legközelebb a magyarul beszélő koldusnak, magyar forintcskát adok, nem eurót. Adok, ha van miből, és adok, ha koldushoz illően alázattal kér, de nem adok, ha erőszakosan tarhál vagy zaklat, ha bűntudatra játszik, senkinek.

Tudom, hogy bunkónak hisznek most sokan, de nagyon felment bennem a pumpa. Ti mit tennétek a helyemben?

Köszönöm.