Bűntudatkeltés, koldulással. Nagyon elegem lett, jogos?
Külföldön élünk a párommal, pár éve. Magunk keressük meg magunkra a pénzt, senki sem támogatott soha semmivel. A születésnapomon nagyon beteg voltam, ezért csak most tudtunk elmenni megünnepelni egy, a szokásosnál drágább helyre. Nem vagyunk gazdagok, de évi kettő ilyen alkalmat (az ő és az én szülinapomat) mindig megünnepeljük, mivelhogy csak ketten vagyunk egymásnak.
Az utcán mentünk, beszélgettünk magyarul, amikor egy az egyik koldus ránk köszönt magyarul. Mielőtt bárki is lerasszistázna, nem vagyok az. Aki dolgozik, azt becsülöm, aki tarhál és elvár, azt megvetem, tökmindegy, hogy milyen színű.
Szóval, úgy tűnik, hogy egy szép nagy magyar cigánycsalád felnőtt tagjai egyenletesen eloszolva az egész főutcát végigtelítették: a mínusz három fokos kövön térdeltek és kőkeményen tarháltak. Nem szép csöndben, nem alázattal, hanem meglehetősen agresszív módon.
A férjemben nagyon felment a pumpa, én viszont bűntudatos lettem. A falat is megkeseredett a számban. Egyfelől sajnáltam, hogy a hideg kövön térdepel órákat, másfelől viszont nagyon dühös voltam rájuk, mert zaklattak.
Gondoltam, legközelebb a magyarul beszélő koldusnak, magyar forintcskát adok, nem eurót. Adok, ha van miből, és adok, ha koldushoz illően alázattal kér, de nem adok, ha erőszakosan tarhál vagy zaklat, ha bűntudatra játszik, senkinek.
Tudom, hogy bunkónak hisznek most sokan, de nagyon felment bennem a pumpa. Ti mit tennétek a helyemben?
Köszönöm.
válasza:"tarhál" ez nagyon nagy!!!! :)
Semmit nem tennék, mert nem válthatod meg a világot, hamost 100eurót a zsebébe nyomsz, félóra és újra ott térdel.
Belőlem is előjön az emberség, de aki megtehetné, hogy dolgozik, mert egészséges és nem teszi, az saját magának keresi, könnyebb nyújtani a kezüket!
Egy euróst nyomok a kezébe - ha nyomok a kezébe valakinek is -, mint pl. a múltkor egy csóró hajléktalannak.
Igazad van, nem válthatomm meg a világot. Nem is ez a baj, hanem a düh és a bűntudat, amivel nem tudok még mindig semmit kezdeni, mert túl friss az egész. Rohadt alaknak érzem magam, ennyi.
válasza: válasza: válasza:Próbáld kettéválasztani a dolgot:
A - a koldulás, megélhetés, pénz praktikus oldala
B - a lelki folyamat, ami benned végbemegy
Én most utóbbival foglalkoznék: NEM TUDOD MEGVÁLTANI A VILÁGOT! Ezt muszáj elfogadni, még az alázattal koldulók sorsa sincs a kezedben, még a legjobb barátaid életét sem tudod döntően segíteni, még a saját férjedét sem... Ez a nagy helyzet. Minden segítő foglalkozásúnak egy nagy feladat ezt elfogadni, hiszen segítési szándékból választják a pályájukat, és nagy lelki válságokat élnek át, ha valakinek nem tudnak segíteni. A segítés határainak hívjuk, ezt kell megtalálni.
Te érzékeny lélek vagy, magadra veszel olyan súlyokat, melyek nem a tieid. Egy külföldön kolduló cigánycsalád sorsa nem a te kezedben van. De itthon ugyanezt éljük át nap mint nap: megyek vásárolni, szembe néz egy koldus, nyújtja felém a kezét, és hol adok, hol nem. Ha nem, elszomorodok, hogy milyen önző vagyok, ha igen, dühöt élek meg, meg nem bízom benne, hogy tényleg rászorul a segítségemre...
Őszintén kívánom, hogy senkinek ne kelljen az utcán élnie, mégis emellé sok más érzés is beférkőzik...
Döntési helyzetbe hoznak a kinyújtott kezükkel, valamilyen alapon el kell döntenünk, hogy mikor és kinek segítünk, az összes többinek NEM TUDUNK...
Ha nyugaton élsz, nyilván látod a sok harmadik világbeli szegényeket segítő szervezetet, a nyugatiak örömmel támogatják őket, nagyon helyesen. Jó tudatosítani, hogy jobban élünk, mint a világ népességének nagy százaléka, még mi itt Magyarországon is. Nincs szükségünk mindenre, amit a fogyasztói világ ránk akar tukmálni, boldogabbak vagyunk, ha szabadon el tudjuk dönteni, mi az, ami tényleg jó nekünk, és mi az, ami felesleges. És ha látjuk a sok felesleget, azt is látjuk, mennyivel tudunk segíteni a szegényeknek. Amúgy nemcsak pénzzel lehet, hanem önkéntes munkával is. Lehet szervezeteket találni, akiknél lehet önkénteskedni, és ők járatosabbak a dologban, tudják, ki az, akinek tényleg szüksége van segítségre.
Ha megtaláljuk a magunkért illetve másokért tett erőfeszítés egyensúlyát, békés lélekkel tudunk nemet mondani azoknak, akiknek a problémáját nem vesszük magunkra.
válasza:Nem tetszik nekem sem az agresszív, nyomulós kéregetés. Ettől nem sajnálják meg az emberek, és ha adnak neki, azt csak azért teszik, hogy végre megszabaduljanak tőle.
Ha meg nem adnak, akkor el lesznek hordva mindennek, na ez viszont a pofátlanság csúcsa szerintem.
válasza: válasza: válasza:Én a nyomulós, zaklatós kéregetőknek soha nem adok.
A többieknek akkor, ha van a zsebemben apró, vagy olyan a szitu, hogy ha előveszem a pénztárcám, akkor nincs esély arra, hogy valaki kikapja a kezemből.
Ebből is következik, hogy csak ülő embernek adok, ha odajön hozzám, akkor semmiképpen sem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!