Az miért akkora probléma, hogy provokatív vagyok, cinikus érdes és mogorva?

"Három: Ez a beszélgetés jól jellemzi azt, hogy általában mi szokott történni. Létrehozok egy semleges megnyilvánulást, jelen esetben a kérdést"

A kérdés erősen negatív viselkedésmintákat közöl, nem igazán semleges.

Ha a "toleráns" szó "politikai" értelmében toleráns vagy az elég ridegnek tűnik így. Emberek egymás között a toleranciát nem is társítják a politika száraz területével.

Ha megoldást is szeretnél a kérdéses helyzetekre akkor nézd úgy hogy ha nagyon jellemzően az embereknek nem tetszik akkor nagyon mást gondolsz a kommunikációdról, mint amilyen az egyébként. Amit itt felhoztál ez a magyarázkodásféleség és okosbeszédféleség stb ez nem társalgás! Erre nem igazán kíváncsiak az emberek sőt... Ne legyél sündisznó ha nem akarsz ilyen "meglepiket".

Ejj, de csúnyán beszélsz! Ráadásul írásban. Nagyon jellemtelen dolog.

Elmondok valamit, barátom. Azt te sem gondolhatod, hogy az emberek azért járnak erre az oldalra, hogy mások lelkét ápolgassák, még akkor sem, ha rólad van szó. Önös érdekből, szórakozásból válaszolunk. A kérdésed messziről bűzlött az önimádattól, tudtam, hogy szellemileg korlátolt vagy, ezért kicsit trollkodtam. Beugrottál. :) Válaszoltál, felhúztad magad (vagy ha nem, elég rondán beszélsz nyugodtan is), pont, ahogy akartam. Egyrészt a stílus maga az ember, így remekül bemutatkoztál, másrészt pont úgy és azt reagáltad, amit én akartam, tehát mégis csak cseléd vagy. Nagyon nem szeretnéd, de a butaságod rákényszerít.

Hátha így már jobban érted a válaszokat: miért probléma, ha ilyen vagy? Kinek probléma? Mert a kérdést te tetted fel, a válaszaid alapján tele lehetsz elfojtással, haraggal, pedig minden bajod forrása te magad vagy. Az igazi kérdés az: miért probléma, ha nem tudok beilleszkedni? A válasz ott van az egész lényedben.

Tehát

Felcseréled a provokatívat a konfrontatívval. Igazad van abban, hogy a kettő nem ugyanaz. Csakhogy a konfrontálódás sem szükséges mindig. A személyes életedben nem kell úgy viselkedned, mint egy ügyvéd.

Tegyük fel, hogy az egyik haverod poénból ingerel téged és te adaptívan visszamarsz, csakhogy neked már vérre megy a dolog, hogy enyhe túlzást használjak. Ebben az esetben a haverod nem azon lepődik meg, hogy „ Néé te, ez milyen jól vissza tud vágni „ , hanem inkább azon döbben le, hogy az állítólagos haverja milyen indulatosan neki szökik, holott ő csak szórakozni akart. Érzed a különbséget ?

Minden készség és tudás amit birtokolsz olyan, mint egy kés- használhatod jól és használhatod rosszul is, pontosabban nem rosszul használod, csak megfelelőtlenül abban az esetben, ha olyanokat vágsz meg vele, akiket nem kellene.

Említetted az erőt is. Az erőt az okos emberek nem arra használják, hogy bántsanak vele másokat. Nem a fizikális erőre gondolok én se, ahogyan te sem, csupán kizárólag a mentális erőre. Ezt használjuk az érveléshez és minden verbális művelethez- ezek nem feltételeznek agresszivitást és támadást ahhoz, hogy működjenek. Érvelj a saját igazad mellett, de anélkül, hogy a másik személybe belemarnál- úgy is csinálhatod, viszont akkor jogosan rádfoghatják, hogy provokatív/ támadó voltál.

Összegezve tehát azt tudnám mondani, hogy dülőre jussunk a kérdésed megválaszolásával ( mert amúgy nem volt rossz kérdés ez ), hogy vetítsük le az egészet arra az alap gondolatra, hogy „ mitől rossz valami ? „ -> „ attól, mert rosszra használják „.

Mitől rossz egy tulajdonság ? Egy koncepció ? Egy életvitel ? Egy szokás ? Egy felfogás ? Attól, hogy rosszra használják. Nem taglalom azt, hogy mit jelent valamit rosszra használni- ha bántod vele akit szeretsz, akkor rosszra használod; ha beletaposol a gyengébe, akkor rosszra használod; ha még a földön heverőbe is belerúgsz kettőt, akkor rosszra használod; és így tovább, ez már tényleg egy kiegyensúlyozott és intelligens elme számára nem igényel több magyarázatot.

Használd a késed arra, hogy csatákat nyerj, de ne használd arra, hogy fejeket vágj ( kivéve ha nem találkozol néhány sárkánnyal is az utadban ).

Rendben, hát mindenkinek lehet egy egyéni látásmódja. Én csak arra akartam rávilágítani, hogy meg kell próbálni a másik oldal nézőpontjából is szemlélni a dolgokat, mert ahogy a mondás is tartja: “ ha körülötted mindenki hülye, az már gyanús. “

Meglehet találni mindenhol és mindenben az értelmet és az összefüggéseket, de nem mindegy, hogy milyen hozzáállással közelítesz.

Minden ember szemében ott a barát és ott az ellenség is és nagyon sokat számít a te részed is abban, hogy melyik oldal fog kijönni a másikból.

Ha úgy közelítesz valaki felé, hogy félig már ellenséget látsz benne, akkor sokszor ellenségnek fogsz tűnni te magad is a másik számára. Mert aki felfegyverkezve – agyilag felfegyverkezve nyilván - indul neki egy lehetséges viszonynak, azzal általában nem fognak szimpatizálni, mert egy ilyen személy hidegnek tűnik és túl kalkuláltnak ahhoz, hogy vonzalmat váltson ki másokból.

A túlzás semmilyen téren nem jó. A túlzott komolyságnak is megvan a maga leve, amit te fogsz meginni, ha nem próbálod meg olykor lazábban és fesztelenebbül kezelni a dolgokat.

A lazaságnak is megvan az ereje, hidd el. Sőt, sokszor a lazasággal több erőt mutatsz, mint a vaskalapos mogorvasággal.

Mostanra már biztos utálsz, pedig én csak megmutattam milyen a "provokatív, cinikus" viselkedés.

Van egy nagyon fontos dolog az életben, amit meg kell tanulni: "Nem vagyok különleges." Ne érezd magad se többnek, se kevesebbnek mások előtt. Ha jól beszélsz, használd ki, ha beszól valaki, jusson eszedbe, hogy reggelente ő is felkucorodik a wc-re. Nem a többi ember a bajod forrása, hanem a görcs, amit ráadásul megpróbálsz alátámasztani. Mit nyersz vele? Magányt, keserűséget és olyan véleményeket, mint amilyeneket tőlem kaptál. Megéri?

Lazaság, lazaság, lazaság.