Lent megtaláljátok a szitut, ti mit gondoltok?

Röviden annyi a szitu, hogy kb fél éve legjobb barátok vagyunk (én lány, ő fiú, egyaránt 15 évesek). Egyébként 4 éve ismerjük egymást, egy közösségbe járunk. Szóval nagyon jóba vagyunk, sokan azt hiszik, hogy szerelmesek is, de NEM. Egyszerűen csak nem félünk átölelni, megölelni egymást, puszit adni a másiknak, egymást átölelve sétálni stb. Másfél hete elég csúnyán összevesztünk. Meg is lett az eredménye... Elárulta akkor, hogy a nevem kezdőbetűjét karcolta bele a kezébe, fájt is neki. Ne higgyétek, hogy emo stb, mert nem az, bár ezzel a lépéssel engem lepett meg a leginkább. Rá pár napra találkoztunk, megbeszéltük a dolgot, kibékültünk, azóta minden a régi. (Hála Istennek!) Én igyekszem nagyon figyelni rá, hogy ne érezze ezek után elhanyagolva magát, csomószor mondom neki, hogy mennyire szeretem, mindig én írok rá neten, stb. Valamiért mégis úgy érzem, mintha nem lenne ez kölcsönös. NEM vagyok belé szerelmes, az is kizárt, hogy ő az lenne, szóval ennek köze nincs a szerelemhez.! Egyszerűen csak nem értem, miért ennyire bonyolultak a fiúk? Valakinek a törődés kell, valaki meg pont nem akarja azt, vagy mi??

Kérlek segítsetek, írjátok le a véleményeteket, amit akartok, kíváncsi vagyok, mit gondoltok :)

15/L