Mitől romlanak el a felnőttek?

"Érdekes, hogy egyes emberek az egyes szavak értelmén lovagolnak, mintha nem értenék, mi a kérdés lényege. Ez az ő bajuk."

- Az meg a Te bajod, hogy nem fogalmazod meg pontosan a kérdésed, így nem kapsz sok hasznos választ.

Az, hogy "kiölik a játékosságot", messze van attól, hogy elromlanak a felnőttek. Egyrészt sok felnőttben megvan, de az élet nem szólhat csak játékról, mert az élet nem csak játék; ha túlsúlyba kerül a játék, az élet látja kárát.

Egyébként meg természetes dolog, nézz csak meg egy macskát, mennyit játszik kölyökkorában, és mennyit felnőttkorában. A játék az embernél is a tanulás fontos része, nem önmagáért értékes.

Fura, hogy egyesek még mazochista birka módjára rá is bólogatnak, hogy így van ez rendjén.Ne is legyünk felszabadultak, játékosok, legyünk besavanyodott munkagépek, különben összedől a világ.

Örülök, hogy engem nem sikerült ennyire elrontani.

Egyik emlékezetes esetem, mikor egyszer a munkahelyemről egyedül jöttem hazafelé és szökdécselni, pörögni-forogni kezdtem az utcán nevetve (30 évemen túl voltam már).Arra jött egy kutya sétáltató idős hölgy és hát, elég érdekes arcot vágott....Na de kit érdekel, jól éreztem magam.Nem volt a vidámságomnak különös oka, csak olyan gyönyörű volt az idő és jól esett kicsit szabadnak érezni magam.Mindenkinek jót tenne, ha néha így tudna örülni ilyen egyszerű dolgoknak is.Van mit tanulni a gyermekektől.

30 fölött az emberek többsége egy nagy büdös gyökér, ez az igazság. A saját sorsodat alakíthatod úgy,hogy ne menj el ebbe az irányba. Ha ebben sikeres vagy, nem fog zavarni. Ha néha kevésbé, és Őket érzed erősebbnek (ami nem nehéz, sokan vannak),akkor természetes hogy irritál a létezésük is.

Hogy felelősségek vannak? Igen, ezt én is így hittem, húszévesen nagy hanggal sajnálkoztam hogy mostantól felelős vagyok. Aztán rájöttem hogy egy dologért vagyok felelős: keressek annyi pénzt amiből eltartom magam. Amíg ezen dolgozok, hajlandó vagyok bizonyos szabályokat elfogadni, de ezen túl NEM. Szarok mindenre :)